A Kenti Egyetem campusa Canterbury városa felett egy szélesen elnyúló ligetes, erdős dombon fekszik. A fákon mókusok, a füvön nyulak ugrálnak, a levegőben sirályok köröznek. Ebbe az idilli környezetbe érkeztem július elsején, hogy másnap megkezdjem a hétfőtől péntekig tartó tanártovábbképző tanfolyamot,amely az Erasmus+ mobilitási program keretében zajlott,s amelynek szervezője a Pilgrims nevű iskola volt. A szó jelentése 'zarándokok', s mint annyi minden Canterburyben, ez is a város múltjának legjelentősebb eseményéhez kötődik. A XII. században ugyanis megölték a város tiszta életű, de a királlyal szembeforduló érsekét, s halála után zarándokok ezrei érkeztek messze földről, hogy tiszteletüket fejezzék ki Thomas Becket sírjánál. Ha jól értelmezem a Pilgrims névadása mögötti gondolatot, akkor a világ minden részéről érkező tanárok a jelenkor "zarándokai". A mi kurzusunknak olasz,spanyol,német,szlovák,lengyel és kínai résztvevői voltak rajtam kívül. Többségükkel csak az első foglalkozáson ismerkedtem meg, mert különböző típusú szálláshelyeket kértünk-én önellátásra rendezkedtem be, hatodmagammal laktam egy épületszárnyban, ahol mindannyiunknak külön szobája volt, s csak a közös helyiségeken osztoztunk. Esténként a konyha-étkező általában közös vacsorák és élménybeszámolók helyszínévé vált- ki az esti pub-quiz izgalmairól mesélt, ki a közeli tengerparti városkában tett gasztronómiai felfedezéséről számolt be. Egy ilyen kései vacsora során láttuk a tűzijátékot, amellyel valamelyik focigyőzelmüket ünnepelték az angolok. Egyébként a világbajnokság különös hátteret adott a kintlétünknek, a pubok ajtaján fürtökben lógtak ki a szurkolók, s ha a bent lévő képernyőt nem is látták,legalább a hangulatban osztozni akartak. A svédek feletti győzelem után az éttermek bejáratán megjelent a felirat: Svédeknek ingyen fish and chips

A Pilgrims tantermei a campus egyik tágas és modern épületében kaptak helyet, s kialakításuk, dekorációik a kurzus tematikáját jelenítették meg.Az általam választott tanfolyam  -Teaching English through Multiple Intelligences- arra az elméletre épült, hogy mindannyian számos különböző intelligenciával rendelkezünk, s tanításunkat úgy tanácsos megszerveznünk, hogy mindegyik  (pl.a matematikai-logikai, zenei, térbeli, interperszonálos) intelligenciát megmozgassuk, ösztönözzük egy adott téma feldolgozásakor. Ennek megfelelően az elméletet gyakorlattá váltó feladatok, tevékenységek igen sokfélék voltak: többek között rajzoltunk, festettünk, logikai feladványokat oldottunk meg, társasjátékot játszottunk, rappeltünk és néptáncot tanítottunk egymásnak. A tanárunk olyan logikusan építette fel az órákat, s olyan sok és sokféle elemet épített bele a foglalkozásokba, hogy szinte észrevétlenül röpült el a napi háromszor kilencven perc. Nekem az különösen tetszett,hogy a különböző funkciójú (például az ismerkedést, kapcsolatteremtést vagy bizalomépítést segítő) tevékenységek  nem a  megszokottak voltak - nem hangzott el például az a kérdés, ki honnan, milyen országból-városból-iskolából érkezett, ehelyett azzal kezdtük az ismerkedést, hogy mindenki szabadon beszélt a nevéről,annak eredetélől, jelentéséről és a hozzá fűződő érzelmi viszonyáról. Az előbbihez hasonló "témamegközelítések"segítségével az  öt nap alatt nagyon sok mindent megtudtunk egymásról- egymás szakmai hátterét,erősségeit, jól bevált módszereit is beleértve.     Délutánonként és esténként, ha valaki úgy érezte, befogadó tud még lenni újabb ismeretekre vagy módszerekre, jelentkezhetett különböző szakmai tárgyú szemináriumokra(pl. az általános iskolai angoltanítás módszertanáról, a képzőművészeti alkotások értelmezéséről vagy az órai fegyelem fenntartásának különböző módjairól szólóakra) vagy egyéb szabadidős programokra- ezek közé tartozott például a salsatanulás, illetve az idegenvezető kíséretével tett városnéző séta és hajókirándulás. Én mindkét utóbbi programon részt vettem, s az idegenvezetés mindkét esetben annyira tartalmas és érdekes volt, hogy úgy döntöttem, a két utolsó napom egyikén, amellyel a kurzus után meghosszabbítottam a kintlétemet, Canterburyben maradok, hogy jelen lehessek a szombaton megrendezett középkori fesztiválon, amely egy lármás, színes felvonulás és színjáték keretében elevenítette meg a város történelmének eseményeit. Az utcákon korhű ruhákba öltözött "szerzetesek","lovagok", "kocsmárosok" hívogatták be az arrajárókat a különböző múzeumok és kiállítóhelyek megtekintésére, s beszéltek a hajdani középkori kisváros szokásairól, mindennapi életéről. Ez a szép nap zárta a Canterburyben való tartózkodásomat, amelynek minden eseménye,helyszíne emlékezetes marad számomra.

Első alkalommal vettem részt Erasmus+ pályázatban, éppen ezért nagyon vártam, hogy elkezdődjön az általam választott tanártovábbképzés Londonban. Az Excel English Language School szervezésében vettem részt a New Ideas for the English Classroom című kéthetes módszertani továbbképzésen.

Az angol nyelv tanításának minden területét átfogó szemináriumok felfrissítették azt az elméleti  tudást, amelyet az egyetemen megszereztünk, de a képzés nagy előnye az volt, hogy a foglalkozások nagy részében gyakorlati feladatokat oldottunk meg, megosztottuk ötleteinket, tapasztalatainkat. Mivel a csoport 5 főből állt (spanyol, belga, 2 cseh, magyar), így bőven jutott idő arra, hogy mindenkit meghallgassunk, aktív részeseivé váljunk a feladatoknak. Beszélgettünk a különféle tanulási stílusokról, a beszédkészség fejlesztéséről, a szerepjáték és az improvizáció feszültségoldó hatásáról, kiejtési gyakorlatokat próbálhattunk ki. A diákok által nem kedvelt diktálás technikáját különféle feladatokba ágyazva végeztük el. Az idiómák és a szleng világa a csoport minden tagjának meglepetést és vidám perceket okozott, hiszen a nyelvek hasonlósága és különbözősége, az eltérő kulturális háttérből adódó nyelvi fordulatok tanulságosak voltak. Olyan 21. századi nyelvi jelenségekkel, illetve nyelvi etikettel ismerkedhettünk meg, amelyre csak az adott nyelvterületen nyílik lehetőség. A kurzus utolsó két napján foglalkoztunk a technikai eszközök (okos telefon, interaktív tábla) tanórai használhatóságával. Olyan érdekes feladatokat kaptunk, hogy mindannyian elmerültünk a megoldások keresésében; újra diákok lettünk, akik versengtek az "1. helyért".                    

Fakultatív szabadidős programokat is szerveztek: National Gallery, Kenwood House & Hampstead Heath. Megnéztem a Hamlet című előadást a Globe színházban, elutaztam Stradford-upon-Avonbe, ahol olyan élményekkel gazdagodtam, amelyek élvezetesebbé tehetik mind az angol-, mind a magyarórákat. Oxford, Cambridge, Brighton egy-egy  "ékszerdoboz", hiszen az első kettő a tudomány fellegvára és az élő múlt megtestesítője, addig Brighton a tenger, a kikapcsolódás és a modernség szimbóluma: részese lehettem a Pride fesztiválnak, ami a diákok számára már nem újdonság, hanem az életük része. Hajóval jutottam el Greenwichbe, ahol ellátogattam a Királyi Obszervatóriumba, a Nemzeti Tengerészeti Múzeumba, a Peter Harrison Planetáriumba és a Cutty Sark fedélzetére, amely a világ egyik leghíresebb teaszállító vitorlás hajója volt. London nevezetességeit nem is sorolnám...

A Londonban eltöltött két hét mind szakmailag, mind kulturálisan gazdagította ismereteimet.

 „Creative Teaching” Oxfordban

Az előző Erasmus+ továbbképzésem óta 3 év telt el, így már alig vártam, hogy felfedezhessem Nagy-Britannia egy másik szegletét, felfrissíthessem angol nyelvtudásom, és olyan új módszerekkel vértezhessem fel magam, amelyeket majd angol óráimon hasznosíthatok. Képzésem helyszínéül ezúttal a Lake School of English Oxford képzőintézményt választottam.

Július 15-én vasárnap érkeztem Oxfordba az esti órákban. Gondolatban régóta készültem erre az útra, hisz számtalan oxfordi kiadású könyvből tanítottam már, így egyszer mindenképpen szerettem volna eljutni az angoltanítás egyik „fellegvárába”. Telve várakozással tekintettem ki az Oxford utcáin végig suhanó busz ablakából. A rengeteg pici, ódon, fekete ház között egyszer csak felvillant az extravagancia 21. századi megjelenését tanúsító „cápás” ház, melynek tetején a kémények között egy óriási cápatest uszonyával felfelé kandikált az ég felé, mintegy visszarántva a látogatót a középkorból a 21. század jelenébe. Ez a kép elevenen meg is maradt bennem, hisz a város életében egyszerre jut érvényre a 21. század angol valósága és a már a középkorban is nagy hírnévre szert tett „college life” évszázados hagyománya.

Az oxfordi buszállomásról a „Wolvercote” nevű kertvárosban elhelyezkedő szálláshelyemre vitt  utam, amelyet kb. 15-20 perc buszozással lehetett elérni. Utánam kicsit később érkezett meg egy tanárnő Spanyolországból, akivel rögtön szóba elegyedtünk, s kiderült mindketten ugyanarra a kurzusra jelentkeztünk, tehát nemcsak lakótársak (ő az emeleten én a földszinten kaptam szobát), de csoporttársak is leszünk.

Hétfőtől aztán reggelente együtt mentünk busszal a belvárosba, majd onnan gyalog Oxford egyik fő utcáján a Saiid Business School-hoz. Út közben színes, talán a világ valamennyi nemzetét képviselő kavalkád fogadott bennünket. A tömegből kiemelkedő, vidám színfolt volt a párosával közlekedő, piros nyakkendős kínai tizenévesek csoportja.

A „Creative Teaching in the Secondary and Adult Classroom” címet viselő módszertani továbbképzést Oxford belvárosában a Saiid Business School tágas, belső udvarral kialakított szép, modern épületében szervezték meg. A Lake School of English Oxford többi tanfolyamát is ebben az épületegyüttesben tartották, így alkalmunk nyílt más tanártovábbképzésen részt vevő csoportokkal is kapcsolatba kerülni. Az épületben két hatalmas, modern, jól felszerelt ebédlő is helyet kapott, ahol a szünetekben a tea és a kávé ingyenesen állt rendelkezésünkre iskolánk jóvoltából, és ahol a nemzetközi ételek egész sora várt ránk. Az 1976. óta nem tapasztalt hőség mind a tanulókat, mind a tanárokat meglepte, hisz inkább hűvösre, mint kánikulára voltunk felkészülve. Szerencsére tantermünk az árnyas belső udvarra nyílt, így egészen elviselhető volt a rekkenő déli és kora délutáni kánikula.

Tanárunk, Geraldine Power az előre betervezett programon felül felmérte a csoport igényeit is, és a kért témákat beépítette az órákba, amelyeket hétfőtől péntekig 9:15-től 15:15-ig tartott, fél óra ebédszünettel, ill. egy délelőtti és egy délutáni kávészünettel.

Csoportunkban nemcsak európai nemzetek tanárai (spanyol, orosz, osztrák, olasz, magyar), hanem egy japán és egy hong kongi tanár is részt vett. Meglehetősen temperamentumos nemzetek kerültek össze, úgyhogy tanárunknak olykor nem volt könnyű a szót visszakapni. Mindenki igyekezett a legszenvedélyesebb hangnemben a saját álláspontját képviselni.

A tanfolyam tematikája három nagy pillérre épült: szókincs, grammatika, nyelvhasználat, és ezeknek a területeknek a tanítási módszertana. Így többek között a következő témákat vettük nagyító alá: Idioms, Idiomatic Intensifiers, Collocations, Phrasal verbs, Phrases /s.c.Weekend Phrases, Verb Patterns. Továbbá megvitattuk az írás tanításának módszertani problémáit, ötleteket gyűjtöttünk a tanórai motivációhoz, de kitértünk a kiejtés és intonáció fontosságára is. Így a kreatív és gyakorlati módszertani kérdéseken túl, saját angol nyelvi fejlődésünk is fókuszba került. Rengeteg hasznos anyaggal gazdagodtunk, a felvetett tanítási módszereket párban, vagy kisebb csoportokban is kipróbálhattuk. Összegzésként azt mondhatom, hogy a tanfolyam nagy erőssége a gyakorlati tanítási módszerekben mutatkozott meg.

Szerdán és pénteken rövidebb napunk volt, így ezeken a napokon kulturális látogatásokra került sor. A Lake School of English külön nekünk szervezett idegenvezetős városnézést, melynek keretében megtekintettük az egyik legrégibb és leghíresebb, a Harry Potter film forgatásának helyszínéül is szolgáló Christ Church College-t. A városnéző túra vezetője, Rob Tanner, nemcsak a híres college és a város történetébe, hanem annak legendáiba is beavatott bennünket.

A Blenheim Palace-látogatásra szintén ő vezette a csoportot. Szemléletes, szenvedélyes mesélése közben megelevenedett a történelem, hisz számtalan story-t megosztott velünk, amely a kastély és egykori lakói, többek között a Churchill család és maga Sir Winston Churchill életútját fűszerezte.

A hét végét is kulturálódással töltöttem. Az egyik csoporttárssal ellátogattunk Stratford-Upon-Avon városkába, Shakespeare szülővárosába. Végig jártuk a Shakespeare család egykori otthonát, a hangulatot fokozva, az egyik helyiségben Shakespeare színházi előadásokat nézhettünk szélesvásznú mozizás keretében, majd az udvarra érve, élő színházi előadás közönsége lehettünk. A középkori városka épületei, a templom, az iskola, a gazdasági épületek, a céhek, a kézművesek otthonai oly kifogástalan állapotban maradtak fenn az utókor számára, hogy az „Old Town” utcáit járva az ember már-már azt hihette időutazáson vesz részt. Az „Old Town” egyik templomában található a költőóriás kegyhelye.

Oxford legemblematikusabbb nevezetességei közül számomra kiemelkedő élményt nyújtott a Radcliff Camera, a Bodleian Library és a Magdalene College. Eláll az ember lélegzete, amikor VIII. Henrik, I. Erzsébet és még számos más angol uralkodó által adományozott könyvek között sétálgat a díszesen faragott fapolcok között. Az uralkodók portréi alatt, polcokkal körbezárt kis kabinettek helyezkednek el, ahol az uralkodók a számukra kialakított helyen olvasgathattak.

J.R.R.Tolkien az Oxfordi Egyetem angol nyelv és irodalom professzoraként tevékenykedett hosszú éveken keresztül, így az életéről szóló kiállítást a Weston Library-ban lehet megtekinteni, ahol rajzai is kiállításra kerültek.

Említésre méltó az „Ashmolean Museum” kínálata is, mely több emeleten ad otthont a világ valamennyi kultúrája tárgyi emlékeinek, művészeti alkotásainak, az egyiptomi múmiáktól a kortárs művészetekig.

A szabadidő eltöltésének további színfoltjai a városban elhelyezkedő óriási, több emeletes könyvesboltok, amelyekben mint egy könyvtárban le lehet ülni olvasgatni, akár este 7-ig is. Többször éltem a lehetőséggel.

Nagyszerű színházi élményt nyújtott az Oxford Castle szabadtéri színpadán „ Shakespeare eredetiben” „A Midsummer Night’s Dream” előadás is.

Oxford és környéke olyannyira bővelkedik látnivalókban, nevezetességekben, és oly gazdag kulturális programkínálattal is rendelkezik, hogy a bőség zavarával küzdve, igazán nehéz volt választani.

Nagy köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette számomra ezt a tartalmas két hetes angliai tartózkodást, külön köszönet Véghné Juhász Krisztinának, aki az utazással kapcsolatos valamennyi tudnivalón túl, a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel kísérte végig jelentkezésünket és projektünk megvalósításának mozzanatait.

Egy hetet töltöttem Málta fővárosában Vallettán, ami egy gyönyörű szigetország, a kultúrák találkozása, paradicsoma. Ez az egyetlen ország, ahol annyi a templom, mint ahány nap van egy évben. Az emberek nagyon vallásosak, minden szentet megünnepelnek, Victoria városába éppen ilyen egy szent ünnepen látogattam. A város a középkorban volt a sziget fővárosa, de mivel kicsinek bizonyult a keresztes lovagok számára, a fővárost átköltöztették Vallettába. Azért hívják a várost Victoria-nak, mert az Oszmán birodalom nem tudta elfoglalni. Az emberek nagyon barátságosak, kedvesek, vendégszeretőek, biztonságos ország, igaz zsúfolt és zajos, nyáron rengeteg a turista. Málta népessége 480 000 fő, gyönyörű tengerparttal, ami inkább sziklásnak mondható, a víz nagyon tiszta, rengeteg a látnivaló, nem lehet unatkozni.

A kurzus, amin részt vettem, nagyon érdekes és tanulságos volt. Az órák 90 percesek voltak, fél órás szünetekkel. Matt, a tanárom, nagyon tapasztalt, fiatal, Angliából költözött Máltára, és 13 éve él itt. A csoportban öten voltunk, négy lengyel kolléganővel, akik kedvesek voltak, kellemes volt velük tanulni. Sokat dolgoztunk kis csoportokban, ami nagyon jó tanulási módszernek bizonyult. A csoportokat cserélgettük, sokat beszélgettünk szabadidőnkben is angolul, és sok mindent megtudtunk egymásról, a két ország kultúrájáról, történelméről, tanulási folyamatairól. Iskolánkban sok a cserediák, és fontos, hogy testnevelő tanárként tudjak beszélgetni a külföldi diákokkal. Nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom ez alatt a hét alatt, bővült a szókincsem, fejlődtem írásban és szóban egyaránt. Jobban értem az olvasott szöveget és bátrabban tudok beszélni. Mivel először vettem részt az Erasmus + programban, csak ajánlani tudom mindenkinek, és ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult pályázatunk sikeréhez!

Az Alpha College Language Course for Technical Teachers kurzusán vettem részt  2018. július 1-14. között Dublinban.

Az Alpha College a városközpontban jól megközelíthető helyen volt. Kilenc órakor kezdődött a foglalkozás, és délután egykor fejeződött be a két dupla óra. A délelőtt első felében több nyelvtan, a másodikban több gyakorlatias rész volt sok-sok kommunikációs feladattal párokban, csoportokban. Mindkét hét végén, pénteken személyre szabott feladatokat kellett megoldani, így zárva a heti oktatási ciklust.

A délutáni foglalkozások 14-től 16 óráig vagy tovább is tartottak. Ennek keretében heti két délután a földrajzzal kapcsolatos oktatási anyagokat, filmeket, szakcikkeket olvastunk, néztünk és értelmeztünk  a foglalkozás vezetőjével.

Földrajz szakos, csak én magam voltam és így sokat tanultam az angol nyelvű terminológia terén: szavakat, kifejezéseket, szöveg- és filmelemzést, feladatmegoldást írott, hang- és film anyaghoz kapcsolódóan.

A többi napokon csoportosan, az Alpha College oktatóinak vezetésével ismerkedtünk Dublinnal, az örökké nyüzsgő várossal.

A kurzus után biztosabb lett a földrajz tantárgyhoz kapcsolódó nyelvtudásom, a nyelvtani részek átláthatóbbá váltak számomra, és jó volt „sokat” beszélni angolul.

A csoportomban volt öt olasz, három-három francia és lengyel valamint két brazil. Azt gyorsan megállapítottam, hogy a lengyelek és én „bírtunk” hasonló mentalitással a feladatok végrehajtását illetően! A francia, olasz és brazil csoporttársaim délies temperamentummal teljesítették a ránk rótt feladatokat….  Így  nagyon jó hangulatban zajlottak az óráink.

A szállásom Dublin déli kertvárosi övezetében volt, közel a Wicklow hegység északi nyúlványához. Ez azt is jelentette, hogy naponta két órát kellett buszozni a központig és vissza. A fogadó család kedves és segítőkész volt. Egyedül a házban bóklászó négy macskával és két kutyával nem voltam „kibékülve”…

Mint földrajzszakos igyekeztem kihasználni minden alkalmat, hogy megismerjem a tőlünk távoli Írország természeti szépségeit, az ott élő emberek lakókörnyezetét.

Szabadidőmben, hétvégén sikerült is felfedeznem a távoli Írország megannyi szép helyét, és az addig ismeretlen országból mára a szívemhez közeli ország lett!

Örülök, hogy részt vehettem a programban!

Sokat tanultam szakmailag, sok-sok tapasztalatot szereztem Írországról, az írekről.

A más kultúrából jött csoporttársaimmal való együtt működés is különleges élményt adott. 

Köszönet mindenkinek, aki dolgozott ennek a programnak a megvalósulásán az iskolánkban és azon kívül. Köszönöm azoknak, akik ösztönöztek és segítettek abban, hogy én is részt vegyek ebben a programban.

Két fantasztikus hét Dublinban

Methodology in the classroom, Alpha College, 2018.07.02-07.13.

„Dublin fair city…”- és valóban! Két hetet tölthettem ebben a nyüzsgő, eleven városban, és nem lehetett betelni vele!

Az elindulás előtt jóval kezdtem ráhangolódni az utazásra, a várható élményekre, gyűjtöttem az információkat Írországról, angolórákra jártam. Mivel a nyelvi szint kb. C1 volt, izgultam kicsit, mivel nem vagyok nyelvtanár, de bíztam magamban, meg főleg a már korábban, Canterburyben megtapasztalt kedvességben, toleranciában és segítőkészségben egy szintén módszertani továbbképzésen. Jól gondoltam! Szinte örültek a csoporttársaim, meg a tanáraim, hogy én is ott vagyok! Kiemelték, hogy Rózsa (persze lehetetlen volt jól kimondani a nevemet, inkább valami roszához hasonlított), aki drámatanár, majd biztosan más szempontokat is bevet! Sőt, volt egy drámapedagógiai óra is, ahol a tanárnőnek asszisztáltam a jelenetekben, játékokban.

A kurzusom az Alpha College-ban, a városközpontban volt, könnyű volt odatalálni. A környéken kedves kis kávézók, étkezőhelyek voltak. Én persze, mivel a multikulturalizmust élvezem, egy 2 percre lévő szomáliai kisüzletben találtam rá a legízletesebb és legolcsóbb Latte Macchiatóra, meg egy 4 perces séta után található kurd étkezőben ízlett leginkább a falafel.

Egy kedves fiatal párnál, Carole-nál és Rodnál laktam a kertvárosban, a 14-es sárga-kék emeletes busz vitt oda a Lifey partjáról a forgalomtól függően fél vagy másfél óra őrültgyors kanyarodások után. (Jó erősen kellett kapaszkodni!)

Azt hiszem, el voltam kényezteve Carolék által. Például mindig megkérdezte napközben messengerben, mikorra szeretném a vacsorát, és mindig volt desszert is. Úgyhogy fogyókúrát erre az időszakra meggondolatlanság lett volna ütemezni.

A kurzus órái 9-kor kezdődtek, és a délelőtti program 1-kor ért véget (13.00). Egy órás ebédszünet következett, majd 2-től négyig jöhettek a délutáni programok, amelyek általában a város történelmi nevezetességeinek, műemlékeinek, múzeumainak megtekintéseiből álltak a fantasztikus tudású Liam vezetésével. Óh, csodálatos Trinity College, régi könyvek és a kellsi kódex az ünnepélyes hangulatú szépséges régi könyvtárban. Lélegzet visszafojtva járkáltam az ősi falak közt!

A csoporttársaim öt cseh kedves kolléga: Jana, Hana, Jan, Vera és Oxana- aki magyarul is tudott, mert az ukrán határnál született és nőtt fel- egy tanárnő Lengyelországból (Ela), egy magyar kolléganő Budapestről (Barbara), és két chillei angoltanár: a nagyon jó humorú Ricardó és a játékos kedvű Karin. Katie-vel, a mi „lovely teacher”-ünkkel nagyon élvezetes délelőttöket töltöttünk együtt. Bizony, nem kellett az órát nézni, elszaladt az idő!

Többnyire módszertan volt, rengeteg hasznos anyagot kaptunk, sok-sok netes oldalt ismertünk meg. Mi magunk is megtanultunk bizonyos applikációkat készíteni, használni. Bátrabbak lettünk az internetes lehetőségek alkalmazásában. Mivel magyartanár is vagyok, a szövegek-akár dalok-, novellák, rövidtörténetek irodalmi körrel való feldolgozása (Literature Circle) nagyon izgalmas volt számomra.

Szóval, mit is mondhatnék még…Mindenki nagyon kedves volt, nem lehetett stresszelni és aggódni, akárhogy is szerettem volna (jó magyar módjára)!

A második hétre a csoporttársaim meglepetésként megtanultak sziá-val köszönteni -gondolom Oxanától-, én meg megtanítottam nekik, hogy nem egy újabb sziá-val reagálok, mert ha többen vannak, akkor meg sziasztok-ot mondunk.

Még az írekről hadd mondjam el, mit tudtam meg:

-imádják a történelmüket

-sokat szenvedett nép: elnyomás, függetlenségi harcok, éhezés, szegénység, kivándorlás

-nagy patrióták

-nemzeti sportjaik vannak, például a hurling, és nagyon lelkesek ebben

-nagyon jó a humoruk

-tudnak lazák lenni, vagyis mintha csak azok tudnának lenni (lásd: pubok!)

-van egy ír életérzésük: a craic, és ezt még te is át tudod venni, nem kell hozzá sok idő

-lélegzetelállító a tájuk: sziklák, tenger, óceán, hegyek, dombok…és mindenütt tehenek, birkák..néha lovak is

-az öltözködéssel nem foglalkoznak sokat, fő a kényelem

-hát a kiejtésüket nem mindig érteni…

-iszonyat segítőkészek. Ha nem találtál szállást estére írországi barangolásod során, biztos találsz egy pubban egy farmert, aki csak úgy felajánlj egy szobát az otthonában.

Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem. Nagyon hálás vagyok!

Kreativitás, innováció és motiváció Firenzében

2018. júliusának végén érkeztem Firenzébe az Europass tanártovábbképző központ által indított „Creativity, Innovation, Motivation and New Teaching Methodologies” című 50 órás kurzusra. Pénteken este érkeztem, így a hétfői kurzuskezdésig volt elegendő időm felderíteni a várost és barátkozni a környezettel, valamint gyakorolhattam meglévő olasz nyelvtudásom is. Szállásunk a történelmi belváros szívében volt, karnyújtásnyira a firenzei Dómtól. A kurzus első felét Ilaria tartotta, a csoportban legtöbb kolléga angol szakos volt Lengyelországból, Bulgáriából, Észtországból, Spanyolországból és Magyarországról, kiváló nyelvtudással. A nyelvi nehézségek, különbségek ellenére nagyon sokat tanultunk arról, hogy milyen a kreatív tanár, hogyan lehet hatékonyabban felkelteni a tanulók érdeklődését, olyan eszközök használatába nyertünk betekintést, amelyek - főleg a nyelvtanárok számára - eszközöket adnak a sokszínű óratervezéshez. A nyelvi akadályok is színesebbé tették ezt a hetet.

Lehetőségünk volt jónéhány program használatába is belekóstolni, ilyen volt a Google, Wikimedia Commons, a Pinterest, főleg nyelvtanárok tudják kihasználni a Study Stack programot, de megnéztük a Quizletet, az Edmodot és a Socrative programot is. Együttműködve, csoportmunkában készítettünk a saját tárgyunk témájában különböző kreatív feladatokat, és a hét végén a tanultak alkalmazásával egy óratervet. Hallhattunk arról is, hogy mennyire fontos a Mindfullness és a relaxáció a tanulók kikapcsolódására és a hatékonyabb tanulás érdekében.

A második hét egy kicsit mozgalmasabban telt, legalábbis az IKT eszközök terén, hiszen a hét minden napján legalább 3-4 új alkalmazást használtunk az oktatási, tanítási, tanulási módszereink színesebbé, érdekesebbé, XXI. századibbá tételére, Iacopo segítségével.

A tanuláson kívül nagy örömömre még közelebbről találkozhattam, ismerkedhettem az olasz kultúrával, a rendkívül gazdag művészeti és természeti értékekkel, az olasz gasztronómiával és azzal a multikulturális, mégis harmonikus életérzéssel, amit csak Olaszország adhat az odalátogatónak. Három különböző – az iskola által szervezett – városnéző sétán és egy egész napos toszkán kiránduláson vehettem részt. Csodásan telt a két hét, rengeteg újdonsággal ismerkedhettünk meg és nem utolsó sorban olyan csodás élményeket szereztem, amelyeket az Erasmus+ program nélkül soha nem élhettem volna át! Köszönöm szervező kollégáimnak, hogy részt vehettem a programban!

Anglia, Oxford, British Study Centres - Technology in the Classroom (2018.07.30.-2018.08.10.)

Oxfordban a British Study Centres által tartott Technology in the Classroom című két hetes kurzuson vettem részt. Bár a repülőtársaság az indulás előtt kevesebb, mint négy órával törölte a járatomat, a kurzusra megérkeztem, a késés pedig inkább részvétet váltott ki a szervezőkből, tanáromból, csoporttársamból, mintsem hogy problémaként kezeljék azt.

Oxford

A kurzus mobilalkalmazások iskolai használati kereteiről, lehetőségeiről szólt. Interaktív kurzusról lévén szó, a tanultakat azonnal ki is próbáltuk a gyakorlatban, gyakorlatilag így tanultunk meg őket használni. A kinti oktatási rendszer, és így jelen tanárképzés is (valamint a kurzuson részt vevő osztrák kollégák is) számukra magától értetődő módon Apple rendszereket használtak. Ez azonban nem okozott problémát, mert a megismert alkalmazások jelentős része platformfüggetlen volt, illetve ahol nem, ott oktatónk nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy Andoird alapú hasonló alkalmazást mutasson számunkra. Alkalmazások széles körét ismertük meg, a blogkészítő alkalmazásoktól kezdve (Pl. Spark Pages), a videó vágó, és játékos tudásfejlesztő alkalmazásokon keresztül egészen a tudást tesztelő alkalmazásokig (pl. Kahoot). Használtunk, megismertünk VLE (Virtuális tanulókörnyezet) és AR (kiterjesztett valóság) technikákat is. Elmélyedtünk az edutainment és a gamifikáció itthon még csak gyerekcipőben járó módszertani lehetőségeiben. Anglia nagyvárosai pezsgő multikulturális környezetet biztosítanak, így az emberek nyitottabbak, elfogadóbbak, ugyanakkor megfontoltabbak is, talán ez lehet az egyik oka, hogy oktatás terén tapasztalat felkészültségük, a kor technikai lehetőségeinek naprakész kihasználásával, messze meghaladják az itthon tapasztalhatóakat. Tanulócsoportunk is nemzetközi volt, tagjai között akadtak osztrákok, magyarok, sőt volt Réunion szigetéről is kollégánk. Ezáltal jelentősen fejlődtek nyelvi kompetenciáim, nem csak az angol, de szerencsésen a német nyelv területén is. Fejlődtek szervezési, digitális, szociális kompetenciáim. Szaktudományos, szakmódszertani kompetenciáim ily mértékű fejlesztése másképp nem lett volna lehetséges. Olyan technikai, módszertani felkészültségre tettem szert, amely legalább 5 évvel megelőzi az itthoni lehetőségeket.

A kurzus szervezői rengeteg szabadidős tevékenységet biztosítottak a számunkra: volt idegenvezetéses városnéző túra, több szempont szerint több is, meglátogattuk Oxford méltán híres füvészkertjét, ahol sajnos nem láthattuk a Tolkient inspiráló nagy fát, mert az már korábban kidőlt, ledöntve ezzel a Lewis Carrollt inspiráló falat, amelyet azonban szerencsére helyreállítottak. Oxford méltán híres különböző College-airól, ezekből láttunk többet is (pl. Christ Church, Magdalen College), s így láthattuk a Harry Potter filmekből jól ismert hatalmas étkező valóban működő mását, amely alapján a díszlet is készült. Részt vettünk egy esti istentiszteleten (evensong) is. A hétvégén meglátogattuk Shakespeare szülővárosát, és az I. Vilmos angol király által építtetett Warvick kastélyt is. Oxford több múzeumában járva láthattuk az Einstein utolsó ott tartott előadásának sorait őrző táblát is. Egyik este Oxford várának udvarán láthattunk a Rómeó és Júlia című színdarabot.

Christ Church

Warvick

Szállásunk a képzőhely által felajánlottak egyike volt, az iskolától busszal kb. 20 percnyi távolságban, saját szobával, fürdőszobával jellemzően 5-6 fő számára közös konyhával, mosási lehetőséggel.

Köszönöm pályázatíró, valamint a szervezésben, lebonyolításban részt vevő kollégáim, továbbá Tanártovábbképzés munkatársainak segítségét.

Először vehettem részt Erasmus+ programon - egy hetet töltöttem Máltán, középiskolai angol tanároknak szervezett módszertani továbbképzésen. Indulásom előtt igyekeztem kicsit ’készülgetni’, útikönyvekből ismerkedni Máltával, de teljesen más élőben belecsöppenni egy röpke hétre a kinti (forró) életbe. Először a tanfolyamról: az Easy School of Languages Málta fővárosa, Valletta csodálatos óvárosában található. A továbbképzést egy nagy tapasztalattal rendelkező, magasan képzett anyanyelvi (brit-máltai) tanár tartotta – Alan naptól cserzett bőrével, szélesen mosolygó arcával jó hangulatot teremtett rögtön az első órán.

Mindannyian úgy éreztük, hogy jobb tanárt nem is kaphattunk volna a ’Creativity and Motivation in the Classroom With Teacher Language Development’ továbbképzésen. Kooperatív technika, kreatív, motiváló tanítási módszerek … sok-sok érdekes feladattípust próbáltunk ki közösen, lesz majd miből válogatni. Az anyag kibővült  IT módszerekkel, számos új  applikációval ismerkedtem meg,  amelyeket lehet a nyelvoktatásban alkalmazni, ha van Wifi a tanteremben és időnként tudjuk használni a ’digital immigrant’ diákokkal az okos telefonokat, a QR kódot órán… Azt hiszem van miben fejlődnöm.

A csoportban tizenöten voltunk, legmesszebbről Nagi jött Japánból, mások Spanyolországból, Németországból, Ukrajnából, Csehországból ás Lengyelországból érkeztek, vidám csapat jött össze. Alan megnyugtatott minket, hogy ő mindig szívesen hallgatja a külföldiek színes akcentusát angolul.

Az órák délután kettőig tartottak, utána jött a sziget felfedezése, amely kicsi mérete ellenére bőven rejt izgalmasabbnál izgalmasabb látnivalókat. Marsaxlokk, Ghajn Tuffieha, Had-Dingli, L-Imdina és sorolni lehetne a kiejthetetlen neveket.  A tömegközlekedés kellemes meglepetés volt, jólesett a nagy hőségben felszállni a légkondícionált buszokra, amelyek Málta bármely pontjára viszik az utasokat. Mivel Valletta 2018-ban Európa kulturális fővárosa, számos programon tudtunk részt venni.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem a mobilitási projektnek, mely életre szóló élmény volt,  s ezúton is szeretnék köszönetet mondani a pályázatíróknak és az iskola vezetőségének, hogy támogatták a projekt megvalósulását.

Az Erasmus+ KA1 Mobilitási pályázat keretében 2018. július 30-tól augusztus 10-ig, két hetet tölthettem el a festői Firenzében, az Europass Teaching Academy szervezésében, a How to use Tablets, Educational Apps and Social Media in your Classroom elnevezésű angol nyelvű kurzuson. Mivel iskolai pályázatunk fő témája a modern európai oktatás, így fontosnak éreztem olyan kurzus választását, amely a 21. századi tanítást segíti, illetve olyan új módszereket mutat be, melyek segítségével érdekesebbé tehetem az óráimat. Informatika tanárként pedig különösen fontosnak éreztem, hogy valami profilba vágó kurzust válasszak, hogy meglévő tudásomat fejleszthessem.

Firenze Toszkána régió egyik meghatározó városa, ám szegedi viszonylatban elsőre nem is tűnt annyira nagynak. Azonban ahogy reggelente kiléptem a házból, ahol az apartmant béreltem, és megpillantottam a Dómot a lenyűgöző kupolájával, ahogy naponta szembesültem a reneszánsz csodájával, rájöttem, ez a város mégis óriási. Minden délután igyekeztem egy kicsit jobban megismerni.

Az iskola első hetében a trénerünk Ilaria Barbieri volt, akit rendkívül nagy tudású, precíz tanárnak ismertem meg. Az angol kiejtése, nyelvhasználata még annak is érthető volt, aki kevésbé tudott angolul, mint például jómagam. Csalódás volt megélni először azt, hogy a tíz résztvevőből 5 angol tanár volt, hiszen ezt a kurzust B1/B2 nyelvi szinttel hirdette meg az iskola, de a társaim (3 lengyel, 1 észt, 1 spanyol, 1 bolgár és 3 magyar kolléga) hozzáállása, bíztatása erőt adott és átlendített a holtponton.

Ezen a héten először is megfogalmaztuk a kreatív tanár ismérveit, különböző módszertani folyamatokat ismerhettünk meg videóval illusztrálva, majd elsajátítottuk az Edmodo program használatát. Ilaria apró trükköket mutatott olyan hétköznapi programok, mint pl. a Youtube, Pinterest használatában, mellyel szaktárgyspecifikusabbá, átláthatóbbá tehetjük a saját oldalunkat. Megismertünk oktatási csatornákat (Numberphile, Edutopia), és számos platformfüggetlen programot, melyet nemcsak nyelvtanítás során lehet használni. (Kahoot!, Socrative, Quizlet)

A második héten nemcsak a résztvevő kollégáim cserélődtek, hanem az oktatóm is. Iacopo Falciani lazasága, bátorítása mindenkire jó hatással volt. Oldottabban éreztem magam ezen a héten, és kommunikatívabbá váltam. A csoport most 4 svéd, 1 horvát, 1 cseh, 1 lengyel és 2 magyar kollégából állt rajtam kívül. Felsorolni is nehéz, milyen sok applikációt és programot ismertünk meg, melyek jó része ingyenes és platformfüggetlenül használható. Minden alkalmazást kipróbáltunk, kis csapatversenyekkel színesítve a tanulást. Tanultunk kép és videószerkesztő applikációkat, prezentáció készítést, megnéztünk számos nyelvtanító appot, és rengeteg más IT programot.

Az iskola heti két alkalommal szervezett délutáni városnéző túrát, melyek rendkívül színvonalasak és informatívak voltak. Szombaton pedig egy egész napos kiránduláson vehettünk részt, ahol ellátogattunk Sienába, San Giminianoba és Monteriggioniba, illetve egy hangulatos borkóstolós ebédben volt részünk valahol a Chianti borvidéken. Fantasztikus és élménydús két hét van mögöttem, amiért köszönettel tartozok mindenkinek, aki hozzájárult pályázatunk sikeréhez és megvalósításához, illetve a Tanártovábbképzés munkatársainak.

Life, Language and Learning, Atlas Language School, Dublin

2018. 07. 14. – 2018. 07. 28.

Két hetet volt szerencsém Dublinban tölteni, ami mindenképp életem egyik meghatározó élményévé vált. Bár ez már a második mobilitásom volt, mégis féltem a rám váró helyzettől, ehhez képest mondhatom, sok tapasztalatot szereztem, új embereket, kultúrákat ismerhettem meg. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy ilyen jellegű továbbképzés során nemcsak az adott országot, várost ismerhetjük meg, ahova utazunk, hanem a többiekét is, akikkel ugyanazt a képzést választottuk. Jelen esetben rajtam kívül volt egy másik magyar tanár is, illetve találkoztam egy német, egy lengyel és három olasz kollégával is. Kis csapatunk élén állt David O’ Connor, tanárunk, aki szakmailag végig magas szintet képviselve tanított, magyarázott nekünk. Az órák tartalmilag az ír kultúrával foglalkoztak, olyan szerzők életművét tanulmányoztuk, mint Jonathan Swift, Bram Stoker, William Butler Yeats vagy James Joyce, de szintén sokszor került szóba az írek történelme, angolokkal való kapcsolatuk. Az órákon leginkább csoportokban, párokban dolgoztunk, először közösen beszéltük meg a versekhez, novellákhoz, témákhoz kapcsolódó véleményünket, majd együtt folytattunk diskurzust. David végig nyitott volt a kérdéseinkre, ráadásul komolyan érdeklődött a mi kultúránk iránt is, így búcsúzólag ajándékként könyvecskét kapott tőlünk, melybe mindenki írt egy verset a saját nyelvén és angolul is. A csapat remekül dolgozott együtt, mindenki másban volt ügyes. Volt, aki lexikai tudásával, más inkább kreativitásával vagy érdekes kérdéseivel, értelmezéseivel emelkedett ki. Jó hangulat uralkodott az órákon, az egyik kedvencem Samuel Becket Godot-ra várva c. darabjából vett részletek előadása volt, amit sok nevetés kíséretében prezentáltunk.

A délutánokon vagy magunktól fedeztük fel Dublint vagy az iskola idegenvezetőinek segítségével, irányított útvonalon térképeztük fel a nem mindennapi várost. Múzeumokat, katedrálist, könyvtárat láthattunk, illetve kirándulni is elvittek minket. Először úgy éreztem magam, mintha Londont látnám „kicsiben”, aztán rádöbbentem, hogy Dublint fel kell magamnak fedezni és rengeteg kulturális, történelmi érdekességet rejt magában. Ahogy teltek a napok egyre biztosabbá vált számomra a gondolat, hogy boldog lennék, ha visszajöhetnék még ide.

Külön élményt, tapasztalatot jelentett a vendéglátómmal való kapcsolatom. Hétvégén elhívott magával kirándulni az egyik közeli faluba (Howth), ami a tengerparton található, mesés látványt nyújtva a túrázók számára. Egy másik alkalommal pedig egy pubba invitált, ahol barátaival szokott zenélni, énekelni, amit az este során volt szerencsém meghallgatni. Sokat beszélgettünk, kedves, őszinte embert ismerhettem meg a házi nénim, Eilish Organ személyében. A házában rajtam kívül egy japán és egy szaud-arábiai lakott, velük nem igazán beszélgettem, mivel másik iskolába jártunk különböző órarenddel, programokkal. Viszont fontos tapasztalat volt számomra, a szállásadóm problémáinak megismerése lakótársaimmal kapcsolatban. A szállás fél órára volt az iskolától, de ez a napi utazás egyáltalán nem zavart, sőt, élmény volt megfigyelni az itteniek viselkedését, a város mozgását, mindennapjait.   

Összességében felejthetetlen élményt nyújtott a képzés, hasznosnak érzem, hiszen jó pár módszert fogok tudni kipróbálni az irodalom tanítása során diákjaimmal. Csak ajánlani tudom Kollégáimnak a programot! Ezúton szeretném megköszönni a Hungary Expert A Tanárokért Tanárképző központnak, Véghné Juhász Krisztinának és Kollégáimnak a segítséget.

Lelkes kis csapatunk

Howth, Dublintól nem messze

Az írek legfontosabb nemzeti büszkeségének szobra a St. Stephen’s Green parkban

A Temple Bar – „Művészek negyede”

A Mediciek nyomában Firenzében

Három évvel ezelőtt már részt vettem a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanáraként KA1-es Erasmus+ programon, így nagy örömmel töltött el, hogy 2018. júliusában visszatérhettem a reneszánsz bölcsőjébe, Firenzébe, ahol kéthetes művészettörténeti és nyelvi kurzuson vettem részt.

A szállásom a Keresztelő Szent János Nővérei Rend által működtetett villában volt, hatalmas parkkal, madarakkal és kabócákkal a fákon, éjszaka pedig gekkókkal az ablakban. Az apácák nagyon barátságosak voltak, sokat beszélgettem velük, még a magyar oktatási rendszer is érdekelte őket, mivel a villához egy általános iskola is tartozik. A gyönyörű szállásom elég távol volt a városközponttól, de megérte a mindennapos buszozás, minden napra jutott valami kaland itt is. A buszok olaszosan közlekedtek, (vagyis sohasem jöttek a kiírt időpontban, a megállók gyakran változtatták helyüket, a sofőr néha másfele kanyarodott,) de gyakran akadt valaki, aki végig beszélte az utat velem.

A tanfolyam helyszíne a magyarok által is nagyon kedvelt Scuola Toscana, a városközpontban található, pár lépésre a Michelangelo sírját rejtő Santa Croce Templomtól. Minden nap 9 órakor a nyelvi órákkal kezdtünk, amit a szakmailag jól felkészült és mindig életvidám tanárok tartottak. Ezen a nyelvi szinten már igazán elmélyülhettünk a különböző nyelvtani tartalmakban, sajátos kifejezéseket, különböző nyelvi fordulatokat ismerhettünk meg. Sokféle munkaformát kipróbáltunk, a legizgalmasabb az volt, amikor gesztusokkal kellett egy-egy szituációt eljátszanunk beszéd nélkül, majd a többiek szóban próbálták elmesélni a történetet. A nyelvi csoportban kilencen voltunk, igazi multikulturális társaság: a Los Angelesből érkezett biológia tanáron, a svájci szakácsnőn és az olasz felmenőkkel rendelkező ikertestvéreken át, a japán egyetemista lányig. Az órákon jutott idő mindig az élmények megbeszélésére is, így jobban megismerhettük egymás életét, mindennapjait.

A nyelvórák mellett az igazi élményt a művészettörténeti kurzus adta számomra. Minden nap más helyszínre mentünk (templomokba, kápolnákba, palotákba, múzeumokba), ahol lépésről lépésre haladtunk az egyes művészeti korszakokban. Tanárunk, idegenvezetőnk Caterina, vérbeli firenzei, mindent tud a városról, még a legeldugottabb sikátor macskaköveiről is tudott valami izgalmasat mesélni. Rengeteget fotóztunk, jegyzeteltünk, megtanultuk hogyan azonosítsuk be az egyes művészeti korszakokat, hogyan nézzük a szobrokat, miről ismerhetjük fel az egyes festők alkotásait. Igazi időutazás volt a múltba, ahol elválaszthatatlan volt egymástól a politika, művészet, szerelmi viszonyok, társadalmi különbségek és az egyház. A művészettörténeti kurzus fénypontja az Uffiziben tett látogatásunk volt, ahol elvarázsolva Leonardo, Michelangelo, Botticelli, Caravaggio, Lippi és a korszak többi óriásának alkotásaitól, a Vasari-folyosón rábukkantam Mátyás király portréjára is.

Az iskola minden délután fakultatív programokat szervezett, amelyeken lehetőség szerint részt is vettem. Nem lehetett kihagyni a tiramisú és a nutellás édesség készítését, mint ahogy a „Firenze titkai” vagy az Arno folyón túli kirándulásokat sem, amelyeken még több érdekességet tudtam meg a város történetéről. Firenze nyüzsgött a turistáktól, de esténként koncerteket adtak a főbb tereken, ahol az igazi olasz fagylaltot majszolva mindenki egy kicsit átélhette az igazi „dolce vitát”.

Szakmailag és kulturálisan is teljesen feltöltődve, új élményekkel és új barátságokkal tértem haza Firenzéből. Alig várom, hogy a megszerzett ismereteket átadhassam diákjaimnak, beépítve mind a történelem mind az olasz óráim tananyagába!

„Borúra derű”  …..avagy két nagyszerű hét Oxfordban.

Nagy izgalommal vártam az angliai továbbképzést, hiszen úgy gondoltam, hogy Oxford -már maga a hely is sokat sejtet- biztosan komoly kihívásokat tartogat számomra.

Sajnos az indulás előtt nem sokkal a Ryanair törölte a járatunkat. Három másik kollégával indultunk volna együtt Londonba. Gondolom nem egyedül voltam ezzel, de mivel még soha nem történt velem ilyesmi, kisebb sokk ért. Most hogyan tovább? Végül, némi kapkodás és idegeskedés után sikerült orvosolni a problémát és eljutni Oxfordba, egy másik légitársasággal. A hely varázsa és a rám váró új élmények gyorsan feledtették velem a nehézségeket és optimistán indultam neki az előttem álló két hétnek.

A képzés helye a szállástól mintegy 10 perc buszozás után volt elérhető, a város szívében. A kurzusomat a BSC / British Study Centers / bonyolította. Maga a téma izgalmasnak tűnt számomra, Modern British Culture. Úgy gondoltam most ne módszertant, hanem valami mást tanuljak. Kiváncsi voltam vajon maguk az angolok hogyan tálalják nekem ezt a témát. A csoportom egy kedves, nemzetközi társaság volt korosztályban is vegyes, ketten képviseltük hazánkat, négy olasz, két svájci, egy német, két lengyel és egy brazil születésű, de Hollandiában élő tanárnő alkotta a társaságot.

Az órák 9:10-től 13.30-ig tartottak, közben kétszer volt 15 perces szünet. Két kedves tanárunk, Dave, aki a tanártovábbképzési részleg vezetője volt, és Emi rendkívül lelkesen és ugyanakkor tipikus angol humorérzékkel vezettek be minket a brit kultúra rejtelmeibe. A nap első részében Dave foglalkozott velünk, főleg újságcikkek vagy filmek alapján vitattunk meg fontos kérdéseket. Később Emivel már nyelvi feladványaink is voltak. A témák rendkívül változatosak voltak. Sok olyan kérdés is előkerült,  amiről nem sűrűn beszélünk, de mégis aktuálisak és ott vannak a közéletben. Szó volt a Brexitről /úgy tűnt ez meglehetősen húsbavágó az angoloknak/ kortárs irodalomról, pénzügyi helyzetről, megtudhattuk például, hogy mire költenek az angolok, és mennyiből gazdálkodnak. Szóba került  a média és a királyi család titkairól is hallhattunk. Beszéltünk a különböző és néha érthetetlen akcentusokról, a művészetről, a brit oktatási rendszerről a társadalmi osztályokról sőt még a nemi identitásokról is. nagyon élveztem, hogy nem csak tényeket hallottunk, és egyéni  véleményeket, hanem mindezt nemzetközi látókörben vitathattuk meg. Nagyon érdekes volt látni, hogyan látja egy olasz vagy egy német az adott problémát. Eminek hála sok humorban volt részünk és az interaktív órákból nyelvi módszerekből is sokat tanultunk. Minden nap volt egy un. language development óránk, ahol módszertani ismeretekkel gazdagodtunk. Úgy érzem nagyon sokat fejlődtem, nem csak nyelvileg, de sok ismeretanyagot szívtam magamba, ugyanakkor sok mindent tanultam a britektől csak úgy a hétköznapi életből, abból, ahogy egymással viselkednek, közlekednek, élnek. Tolerancia, udvariasság, elfogadás, pozitív hozzáállás a dolgokhoz.

A tanulás mellett csodálatos élmény volt sétálni Oxford utcáin megcsodálni az ódon falú collegokat, gyönyörködni a tipikus angol épületekben. Délutánonként lehetőség volt részt venni különböző kulturális programokon,  meglátogattuk a lenyűgöző Ashmolean múzeumot, a fantasztikus gyűjteménnyel rendelkező Bodleian könyvtárat, a Botanikus kertet, megcsodálhattuk a Magdalen college-ot és az egyedülálló és méltán híres Christ Churchben is jártunk.

Kedves kis program volt az un. „pub-tour” ahol igazi, régi/ 13. század/ oxfordi kocsmákat mutattak be számunkra, mindez nagyon izgalmas volt, kipróbálhattuk a helyi sörkülönlegességeket. Hétvégeken is lehetett különböző fakultatív programokra jelentkezni én ellátogattam Stratfordba, Shakespeare szülővárosába, Csodálatos kis hely, mindig is vágytam rá, hogy ott járjak egyszer ahol Shakespeare élt és, ahol eltemették. Felemelő érzés volt.

Igazi lenyűgöző történelmi látványosság volt a 11. században épült Warwick castle-ban tett látogatás. Ez egy többször átépített gyönyörű vár, hatalmas parkkal, rengeteg programmal./ Sajnos túl sok turistával/

Szintén egyedülálló élmény volt a Crown Court-ban tett látogatás. Lehetőséget kaptunk, hogy bepillantást nyerjünk egy igazi bírósági tárgyalásba. Bíró, ügyvédek, esküdtek parókák, mint a filmekben. Utána az iskolában át is beszéltük a témákat. Sajnos eltelt a két hét, és véget ért a kurzus, sokan úgy éreztük, hogy a harmadik hétre teljesedett volna ki az igazi team munka.

Egy ilyen továbbképzés nem csak szakmailag jelent tovább lépést, hanem olyan szociális és kulturális feltöltődést ad, ami hosszútávon is jelentősen befolyásolja a hétköznapi munkánkat.

Örülök, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon és köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy mindez megvalósuljon.

Ablak a táguló világra

„Aki nem ismer idegen nyelveket, mit sem tud a magáéról.”
(J.W. Goethe)

Csoportkép a nürnbergi várban

Iskolánk, a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanárai nem először vesznek részt KA1 Erasmus+ programban. Én eddig nem jelentkeztem külföldi tanártovábbképzésre, de lelkes, már több utat megjárt kollégáim bíztattak, vágjak bele, s meglátom, a világ kitágul előttem. A kollektíva legtöbb tagja angol és olasz nyelvterületen meghirdetett kurzusokat választott magának. Általános iskolában és gimnáziumban négy-négy, egyetemen még másfél évet tanultam németül elsődleges idegennyelvként, így számomra nem volt kérdéses, hogy Németországban vagy Ausztriában keresek magamnak megfelelő tanfolyamot. Egykori német tanárom, mára már kedves kollégám nagyon lelkesen segített választani. Ő ajánlotta az általa már kipróbált regensburgi Horizonte Nyelviskolát, amelynek 50 órás nyelvi és módszertani tanfolyama segíthet nekem is az idegennyelvi, szociális és kulturális kompetenciák fejlesztésében. S ismerve történelem iránti szenvedélyemet tudta, ez a hely el fog varázsolni engem. S így is lett. Nem kellett csalódnom.

            Izgatottan készültem az útra, hogy minden időben el legyen intézve. Kicsit feszélyezett, hogy egyedül kell nekivágni, de magamnak is egy próbatétel volt, meg tudom csinálni. Majd eljött az a hétvége. Éjszakai járatot választva már vasárnap reggel megérkeztem Regensburgba, s azon nyomban nyakamba is vettem a várost. A hatalmas dóm már az első nap elkápráztatott gigantikus méreteivel. A gótikus katedrális által a mennyek nyíltak meg előttem. Zarándokhellyé vált számomra, ottlétem alatt sokszor visszajártam oda. Vasárnap lévén mindjárt szentmisével kezdtem az ott tartózkodásomat, ahol a mellettem lévő kedves bajor házaspár kezembe nyomott egy latin és német nyelvű ima- és énekeskönyvet. S ezzel a nyelvgyakorlás el is kezdődött.

A regensburgi dóm homlokzata

A szállás szintén az óvárosban volt a Horizonte Nyelviskolával egybeépített kollégiumban. Takaros kis szoba egy forgalmas kis passzázsra kilátással, ahol a sörkertek zaja bepillantást adott a hangos bajor hétköznapok világába. Hétfőn aztán elkezdődött a tanítás. Hétfőtől péntekig két héten át délelőtt és délután egyaránt háromórás kurzusok szolgálták nyelvismeretünk felfrissítését. Nagyon jó tanárainak voltak, akik elég változatos módszerekkel érkeztek az órákra. Volt frontális munka, páros és csoportos tevékenység is egyaránt, s alkalom nyílt egyéni prezentációra is. A délelőtti órákon sok nyelvtani ismerettel gazdagodtunk, amelyet kellő módon gyakoroltunk is írásban és szóban egyaránt, s emellett szituációs, szerepjátékos feladatok révén is fejlesztettük kommunikációs képességeinket. A tematikus órák keretében Németország és azon belül is Bajorország történelmével, politikai rendszerével, az oktatási rendszerrel és a helyi szokásokkal, kulturális jegyekkel is megismerkedhettünk. Az iskola emellett hétköznap délutánonként és szombaton érdekes programokat szervezett nekünk, amelyek során megismerkedhettünk Regensburg történelmével, nevezetességeivel, az ezer éves kőhíddal, a helyi zsidó közösség évszázados kálváriájával, lerombolt zsinagógájának helyével, a városban többször vendégeskedő neves csillagász, Johannes Kepler munkásságával, halálának helyszínével. Megtekintettük a közel egyórányi hajóútra lévő Walhallát. Bevallom, mikor előzetesen még itthon rákerestem a névre, megijedtem, hogy valami újpogány szentély, melyet az erőtől duzzadó XIX. század végi német imperializmus kultuszhelyeként hoztak létre, de tévedtem. Az athéni akropolisz mintájára nemes eleganciával a humanista német szellem, a művészetek, irodalom, vallás és filozófia nagyjainak állít méltó emléket. Csodás élmény volt e panteont végignézni, s visszaidézni, kik is tették ilyen hatalmassá ezt a nemzetet Rotterdami Erasmustól kezdve, Düreren, Luther Mártonon, Kanton, Goethén, Schilleren át egészen a közelmúlt nagyjaiig. A hétvégén még nagyobb utazásokat szerveztek számunkra. Így jutottunk el szombaton a csodálatos Nürnbergbe, az ezernyi torony, kis híd és kanális városába, amelynek története igencsak gazdag szép és kevésbé szép epizódokban egyaránt. A csapat többi tagjával pedig mi magunk szerveztük meg vasárnapra a passaui látogatást. Csodálatos barokk város a kék Duna, a zöld Inn és a fekete Ilz folyók találkozásánál, egy egészen más stílusú dómmal a város szívében. Passau pedig történelem tanárként eleve célpont volt számomra, hiszen a niedernburgi apátságban nyugszik első királynénk, Gizella, akinek sírhelye ma is zarándokhely. Szent István és Gizella frigyre lépésével vette kezdetét az ezeréves magyar-bajor barátság.

Fontos megemlíteni, hogy nem csupán a német és azon belül bajor kultúrával ismerkedhettünk meg, ugyanis a csoportban egyetlen honfitársamat leszámítva mindenki más-más országból érkezett. Többnyire szintén a volt szocialista tömb országaiból, Csehországból, Lengyelországból és Bulgáriából, így megtudhattuk egymástól, bizony a régió többi országa is hasonló gondokkal küzd, mint mi magunk is.  Emellett azért a csoportban volt olasz kollegina is, no meg a szálláson még megismerkedhettem egy olasz sráccal, egy baszk egyetemistával és egy idősebb katalán férfivel, s bizony fantasztikus érzés volt a kurzus végén arra ráeszmélni, milyen könnyedén tudunk már magunkról, az életünkről, hazánkról, s a mi Európánkról beszélgetni mindenféle nyelvi korlát nélkül. Bizony, ezzel a nagyszerű élménnyel sikerült ablakot nyitni a táguló világra.

Rotterdami Erasmus mellszobra a Walhallában, a hírnév csarnokában

Köszönöm ezt a maradandó élményt, a sok segítséget a Tempus Közalapítvány munkatársának, Véghné Juhász Krisztinának, s tantestületünk koordinátorának, Rigóné Hargitai Csillának.

Anglia, Oxford, British Study Centres - Technology in the Classroom (2018.07.30.-2018.08.10.)

Kéthetes tanfolyamon vettem részt Oxfordban, a British Study Centres által tartott Technology in the Classroom című kurzuson. Az odaút kissé viszontagságosra sikeredett, ugyanis a Ryanair légitársaság az indulás előtt 4 órával törölte a járatunkat, így sajnos buktuk a jó előre megvásárolt repülőjegyet, és buszjegyet is. Azonban, bár nem olcsón, de sikerült másnap elutaznunk egy másik légitársaság járatával. A kurzusról sajnos késtünk egy napot, ám ezt a képző intézmény a legnagyobb megértéssel és együttérzéssel fogadta, szerencsére semmilyen fennakadást nem okozott a tanfolyam teljesítésében. A tanárunk, Simon, nagylelkűen felajánlotta, hogy szívesen leül velem, és külön elmagyarázza azt, amiről lemaradtam – amit később meg is tett.

A képzés során számítógépes programok, online, és mobilalkalmazások használatát sajátítottuk el rendkívül gyakorlatorientált módon. A megismert alkalmazásokat rögtön ki is próbálhattuk saját eszközön, vagy a képző intézmény által biztosított tableteken (IPad). Az aplikációk használatának elmélyítése céljából különféle feladatokat is kaptunk, kisebb projekteket kellett megvalósítanunk a csoporttársakkal együttműködve. Többek között némafilmeket szinkronizáltunk, valamint „green box” (azaz zöld doboz) használatával rövid videót készítettünk feliratokkal, effektekkel, vágásokkal. Még egy csapatmunkát igénylő, bombát hatástalanító számítógépes játékot is játszottunk. Sokat tanultunk arról, hogyan lehet a neten hozzáférni jogtiszta hanganyagokhoz, képekhez, videókhoz, amit az oktatás során bátran, és törvényesen használhatunk. Tanultunk olyan weboldalról, ahol tesztet állíthatunk össze diákjaink számára, melybe videót is illeszthetünk a netről. Készítettünk blogot, valamint olyan alkalmazást is kipróbáltunk, amely tudásfelmérésre alkalmas, a papír alapú számonkérést mobileszköz használatával váltja ki. A digitális eszközök alkalmazása bármely tantárgy tanításába beépíthető, emellett tanórán kívüli tevékenységek során is használhatóak, mi több, a 21. századi oktatásban egyre növekvő igény mutatkozik irántuk. Nem csak nyelvórákon, hanem pl. biológia, környezetvédelem órákon is hasznos és kívánatos bevonásuk a pedagógiai folyamatba. A képzésen jártasságot szereztem használatukban, magabiztosabban és tudatosabban fogom alkalmazni ezeket az alkalmazásokat a jövőben. Nagyban fejlődtek digitális és szakmódszertani kompetenciáim, a jelenkori lehetőségeket évekkel megelőző ismeretekre, gyakorlatra tettem szert.

Érdekes és tanulságos volt megtapasztalni, hogy más országok pedagógusai (osztrákok, valamint Réunion szigetéről érkezett fiatal kolléganő) milyen felkészültek, és gyakorlottak a számunkra talán most még nagyobb kihívást jelentő digitális eszközök használatában, emellett milyen nyitottak az újdonságokra, és elkötelezettek az élethosszig tartó tanulás iránt. A kurzuson elsajátított módszertani ismeretek mellett rendkívül motiválónak találom azt a hozzáállást, melyek a külföldi kollégáktól tanulhattam: a jelen és a jövő pedagógiai, szociográfiai kihívásaihoz való motivált, bizakodó viszonyulást, a megoldásokat kereső attitűdöt. Hasznos tapasztalatcseréket bonyolítottunk a különböző európai országok oktatási rendszeréről, a pedagógus pálya szépségeiről és felmerülő nehézségeiről egyaránt. A rengeteg interakció jelentősen fejlesztette szociális és nyelvi kompetenciáimat.

A képző intézmény számos délutáni szabadidős programot biztosított, melyeken örömmel vettem részt. Vezetett sétánk volt Oxford lenyűgöző, nyüzsgő városában, több „college”-ot is meglátogattunk, Oxford méltán híres egyetemének részeit. Sétáltunk az egyetem botanikus kertjében, és 13. századi kocsmákba is betértünk, ahol sörkülönlegességek és ciderek hatalmas választékát kóstolhattuk. Szívesen szerveztünk magunk is programokat a csoporttársainkkal, Shakespeare Rómeó és Júliáját néztük meg az oxfordi kastély udvarában, nagyokat sétáltunk a folyóparton a szép időben, megnéztünk két múzeumot, és tartottunk egy nemzetközi búcsúvacsorát is. A hétvégén Stratfordba, Shakespeare szülővárosába látogattunk, és felfedeztünk Warvick 11. századi kastélyát.

Szállásunkat a képzőhely ajánlatából választottuk, mely az iskolától 10 percnyi buszútra, és kb. 5 percnyi sétára volt. Komfortos szobát kaptunk saját fürdőszobával, és 4-6 szobánként közös, felszerelt konyhával, mosási lehetőséggel.

Hazaérkezésem óta úgy érzem, hogy az „Irány Európa!” szlogen minden tekintetben kitűnően jellemzi a mobilitásom során tanultakat, tapasztaltakat. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy alkalmam nyílt kitekinteni, és tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodva hazatérni, hogy motiváltan folytathassam munkámat.

Köszönöm pályázatíró, valamint a szervezésben, lebonyolításban részt vevő kollégáim, továbbá Tanártovábbképzés munkatársainak segítségét.

Fortbildungssommer am Rhein - Düsseldorf

Intensivsprachkurs Deutsch; Methodentraining in der Unterrichtspraxis Deutsch als Fremdsprache: Praxis-Workshop zu zentralen Themen des Deutschunterrichts mit integrierten Hospitationen in Sprachkursen A1-C1

A Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanáraként az Erasmus+ mobilitási program keretében 2018 augusztusában két hetet tölthettem Németországban, a Rajna partján. A kurzust az IIK (Institut für Internationale Kommunikation) düsseldorfi iskolája szervezte számunkra. A körültekintő szervezés része volt, hogy szintfelmérő tesztet írtunk a tanfolyan előtt, ill. egy online webinar keretében megismerkedhettünk a kurzus vezetőivel és magával az intézménnyel, tanácsokat kaptunk praktikus dolgokat illetően (közlekedés a városban, mit és hogyan érdemes az utazás előtt elintézni, illetve az ott tartózkodás idejére is kaptunk segítséget.) Természetesen nem maradhatott el az itthoni egyéni tájékozódás sem, igyekeztem felkészülni a „városból”.

A program első hetében egy intenzív nyelvtanfolyam munkájába kapcsolódtunk be. A csoport legtöbb tagja németországi egyetemi tanulmányok, illetve munkavállalás miatt tanulta/tanulja a németet, mindössze hárman voltunk gyakorló nyelvtanárok egy holland kollégával és egy magyar kolléganővel együtt. Az órák érdekes tematikájának köszönhetően mindenkinek sok lehetősége volt a szóbeli megnyilatkozásra. Jól felkészült, fiatal, lendületes tanárnőnk egy pillanatig sem hagyta, hogy lankadjon a figyelmünk, változatos módszerekkel, mindig újabb és újabb ötletekkel motiválta a csoportot, szem előtt tartva kéréseinket, igényeinket Sok segítséget kaptunk tőle a mindennapi tanítási gyakorlathoz is.

A második héten a németnyelv-tanítás módszertana állt a középpontban. A különböző kompetenciák tanórai és azon kívüli fejlesztéséhez kaptunk ezernyi ötletet, temérdek anyagot. Volt szó a kreatív írásról, a németórákon alkalmazható játékos módszerekről, arról, hogyan lehet a nyelvi órákon a popzenét segítségül hívni, milyen lehetőségei vannak a modern technikai eszközök (tablet, okostelefon, interaktív tábla) tanórai alkalmazásának, de volt szó a kooperatív tanulás, csoport- és páros munka számos lehetőségéről, valamint a hallás utáni szövegértés érdekesebbé tételéről. Nagy élményt jelentett, hogy a javasolt módszerek közül többet mi magunk is kipróbálhattunk, és önállóan tananyagokat is készíthettünk. A továbbképzés emlékezetes délutánja volt, amikor a Heine Múzeumban egy nagyon igényes, minden részletre kiterjedő tárlatvezetés keretében megismerkedhettünk a költő életútjával, majd ezt követően végigjárhattuk Düsseldorfban azokat a helyeket, amelyek a költőóriás Heine nevéhez fűződnek. Az egyik délelőtt pedig hospitáslás keretében betekinthettünk a nyelviskola szakmai munkájába is. Nagyon hasznos tapasztalás volt számomra egy C1-es nyelvtanfolyam egy napját végigkísérni.

Az IIK munkatársai nagyon gazdag szabadidős programokat állítottak össze, így mindenki találhatott kedvére valót. Ott tartózkodásunk idején lehetőségünk volt részt venni egy Stadtrallyn, melynek keretében a résztvevők alaposabban megismerhették a várost, volt mozilátogatás, múzeumi és sportprogram, és a 170 m magas tévétoronyból (Rheinturm) is megcsodálhattuk Düsseldorfot. Hétvégi programként szombaton Aachenbe, majd vasárnap Amszterdamba utazhattunk.
A délutánok és az esték azzal teltek, hogy megismerjük Düsseldorfot és környékét. Kisebb-nagyobb csoportokban fedeztük fel magunknak várost, és napról napra egyre otthonosabban éreztük magunkat e nyüzsgő, multikulturális nagyvárosban.

A szállásom nem volt messze Düsseldorf belvárosától. Kicsit izgultam, milyen lesz egy idegen családba belecsöppenni, de az aggodalmam teljesen feleslegesnek bizonyult. A szállásadómmal szinte az első perctől fogva jó viszonyban voltam, és külön szerencsésnek érzem magam, mert személyében egy új barátnőt is szereztem.

Úgy érzem, nagyon sokat kaptam ettől a Németországban eltöltött szűk két héttől. Azon túl, hogy felfrissíthettem a nyelvtudásomat, és számos új metodikai ismerettel gazdagodtam, a csoporttársaink és a tanáraink személyében nagyszerű embereket ismerhettem meg. Bízom benne, hogy a személyes ismeretség révén akár a különféle iskolák közötti nemzetközi szakmai kapcsolatok, illetve csereprogramok is létrejöhetnek.

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik az iskolában segítettek bennünket abban, hogy sikeres legyen a pályázatunk. Külön köszönet Véghné Juhász Krisztinának és Förster Anitának a sok-sok jó tanácsért és hasznos segítségért!

2018.augusztus 3-13. között az Edinburgh School of English szervezte Content and Language Integrated Learning (CLIL)  képzésen vettem részt. Host family elhelyezést kértem, mert törekedni szerettem volna arra, hogy ne csak az órai foglalkozásokon használhassam az angol nyelvet, hanem anyanyelvi beszélőktől halljam a jellegzetes, skót akcentusú angol beszédet.

A tanfolyam azon kívül, hogy módszertanilag frissítette tudásomat, betekintést adott más európai országok oktatási módszereibe, abba, milyen eszközöket, módszereket használnak az angol, mint idegennyelv oktatása során. Spanyol, cseh, magyar és finn tanárokkal voltam együtt, de voltak még lengyel és szlovák pedagógusok is az iskola más kurzusain. A CLIL tanfolyam középiskolai tanárok és általános iskolai tanárok számára van szervezve.

Számomra a legfontosabb a szókincs tanítására vonatkozó módszerek áttekintése volt. Ezen belül a meglévő szókincs használata, összefűzve az újjal. (Recycling vocabulary).

Ez a képzés kizárólag nem anyanyelvi angol tanárok számára volt meghirdetve.

A tanfolyam előtt egy kérdőívet kellett kitölteni, melyben megadtuk milyen könyvből, milyen szintű tanulókat tanítunk, milyen gyakorisággal.

A tanfolyam célja a diákközpontú oktatás módszereinek elsajátítása. A tanulók szükségleteinek, hiányosságainak felmérése milyen módon történhet. Milyen módon lehet a szókincset bővíteni, ehhez miként lehet anyanyelvi forrásokat (videó, újság, weblapok) felhasználni, az anyanyelvi forrásokhoz miként lehet feladatokat hozzárendelni.

A fő hangsúly a gyakorlatias tudás megszerzésének/megtanításának módszertanán volt.

A kulturális ismeretek (civilizáció) beépítése is nagy hangsúlyt kapott, mivel nem lehet megtanulni egy nyelvet úgy, hogy ne ismerjük az adott nép kultúráját.

A tanfolyam foglalkozásai 9-13.30-ig tartottak.

Fontos hangsúlyozni, hogy egy tanfolyam szerves része az adott környezet és annak megismerése is.

A CLIL tanfolyam Edinburghben, Skócia fővárosában volt. Ebben az időszakban (2018.aug 3-27-ig) zajlik évente a FRINGE, ami nem más, mint az Edinburgh-i Nyári Fesztivál. Mindenféle programot ajánlottak, ezért a tanfolyam befejeztével naponta más és más új programot láthattam.

Ilyenkor a város minden lehetséges egységében (mozi, kávézó, utca, templom stb.) van valamilyen műsor, késő estig.

Az egyik ilyen, amelyen részt vettem a Witches, Wee Folk and Watery Beasties (Boszorkányok, Kisemberek –tündérek és Vízi Szörnyek- itt a Kelpie-re (férfi víziszörny) és a Selkie-re (sellő) kell gondolni. Ez a rendezvény a Scottish Storytelling Centre-ben (Skót Mesemondó Központ) került megrendezésre.

A másik rendkívüli kiállítás a Régi és Új Edinburgh volt, ami a Royal Mile egyik templomában a Museum of Edinburgh szervezésében került kiállításra.

Ezen kívül nagyon sok kávézóban volt stand-up comedy, illetve voltak utcai előadások.

2018-ban Glasgow-ban rendezték meg az Európa Bajnokságot, ezért amikor nem voltak órák, egy hétvégén ellátogattam az európai kerékpár versenyre. Nagyon izgalmas volt szurkolni különböző nemzetek versenyzőinek.

A Royal Mile-on az egyik Tartan (skót nemzeti öltözék) boltban még a szövőszéket is meg lehetett nézni, amin évszázadok óta ugyanolyan eljárással szövik a szöveteket.

Ez a tanfolyam mind módszertanilag, mind kulturálisan is rendkívül gazdag volt és minden egyes elemét be tudom építeni az angol nyelv tanításába.

Remélem lesz még alkalmam részt venni Edinburghben egy hasonló tanfolyamon!

Felejthetetlen két hetem Angliában

More English for Teachers – Exeter, International Projects Centre (IPC) – 2018. 07.29 – 08. 11.

A légitársaság (majd az angol busztársaság) jóvoltából kalandos, hosszú utazás után felejthetetlen két hetet töltöttem Exeterben, ebben a dél-nyugat angliai megejtő városban.

A nyelvi kurzus, amire jelentkeztem B1 szintű nyelvtudást várt el, ezért megkopott angol szókincsemet online tanfolyamon fejlesztgettem az indulás előtti hónapokban. Az iskola előzetesen fantasztikus mennyiségű információval látott el: kétségem ne legyen afelől, hogy mi vár rám, hol fogok lakni, mennyire kedves és segítőkész emberek fognak körülvenni, milyen viselkedés várható el a z Angliába látogató külfölditől, kitől kérhetek segítséget bármilyen kérdésben, milyen az időjárás, az étkezési szokás, sőt még a fogmosás közbeni vízspórolásra is felhívták a figyelmemet. Internetes oldalakat ajánlottak Devon szépségeinek megismeréséhez, vásárláshoz, szabadidőm eltöltéséhez. A kedves hangnemben írt bőséges információ megértése jó nyelvgyakorlásnak bizonyult és egyben csökkentette az izgalmat, ami az ismeretlennel szemben támadt bennem.

Az óráink 9-15 óráig tartottak, szünetekben az iskola teakonyhájában kávé, tea, süti mellett ismerkedtünk a többi kurzus különböző nemzetiségű résztvevőivel. 6 fős csoportunk - majd a félidőben hozzánk csatlakozó 7. - tagjai különböző nyelvi szinteken voltak, ügyes angol tanárunk, Katie, mindenkivel megtalálta az ő szintjének megfelelő kontaktust, változatos feladataival, kérdéseivel mindannyiunkat sikerélményhez tudott juttatni. Csoportomban német, osztrák, olasz, spanyol és magyar különböző szakos tanárok fejlesztették velem együtt angol nyelvtudásukat. Átismételtük az igeidőket, az elöljáró szavakat, a vonzatos igéket, számos szinonimát és modern kifejezést tanultunk. A számomra néha emberpróbálónak bizonyuló nyelvtani gyakorlatok olyan játékos köntösbe, páros, csoportos gyakorlatba voltak öltöztetve, hogy „tanóráink” minden percét élveztem. Megismerhettem csoporttársaim munkáját, megtanultam megérteni a kezdetben halandzsának tűnő olasz akcentust, bepillanthattam Dél-Spanyolország környezetvédelmi problémáiba is Anglia kultúrájának, mindennapjainak felfedezése közben.

Az utolsó napunk, a „vizsga” volt a legmeghatározóbb élmény a kurzusomból. Az egyénileg vagy párban készített prezentációk színessége, a párbeszéddel, kvízzel vagy filmrészletekkel tarkított önálló előadások remek lezárását jelentették színvonalas tanfolyamunknak.

És hát az iskola által szervezett közös kirándulások…! Három különböző, megkapó tengerpart, főúri kastély, utcazene fesztivál, a kies devoni táj, napos, a hírhedt angol időjárást meghazudtoló nyári meleg, na és Roger, aki folyamatos, jól érthető meséjével tette felejthetetlenné e napokat.

A szállásom családnál volt, negyed órányi buszozásra az iskolától, teljes ellátás, igazi angol konyha, nyitott, beszélgetni vágyó háziasszony és egy német lakótárs, akivel együtt fedeztük fel a helyi közlekedést. (A buszbérletet persze az iskola adta, és ha eltévedtünk, akkor a kedves buszsofőr kiguglizta nekünk, hogy melyik megállónál szálljunk le és hányadik saroknál forduljunk be, hogy hazataláljunk.)

Élményeimet hosszan sorolhatnám még. Angol nyelvtudásom csiszolódásán túl egyéb hozadékai is lettek a tanfolyamnak. Barátságok, kedves meghívások Európa különböző szegleteiből és közös terv Carmennel, spanyol biológia tanár csoporttársammal, aki lelkesen készül közös angol nyelvű, környezetvédelem témájú projektre diákjaimmal a következő tanévben.

Az iskola végül egy fagyis-autót rendelt a ház elé, mindenkinek a kezébe nyomták az összes résztvevő email-címét tartalmazó listát és kérték, vigyük jó hírüket.

Az exeteri IPC-t mindenkinek meleg szívvel ajánlom!

Köszönöm mindenkinek, aki munkájával hozzájárult ahhoz, hogy felejthetetlen két hetet tölthettem Angliában!

Costa del Sol, a Karmen hegyi Szűz oltalmában Enforex nyelvkurzus és jóga

Iskolám, a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium már egy alkalommal vett részt KA1-es Erasmus + programon. Számomra az idei projekt az első alkalmat jelentette. Spanyol nyelvterületre, Marbellába utaztam, mivel spanyol- magyar két tanítási nyelvű képzésben oktatok történelmet és civilizációt, és itt volt alkalmam a spanyol nyelvi képzés mellé más képzési elemeket is tenni. Marbella Andalúzia, a Costa del Sol turisták által leglátogatottabb városa Málaga közelében. Az Enforex Nyelviskola szervezésében egy hetes spanyol nyelvkurzuson vettem részt napi 5 órában felkészült tanárok és nagyon nemzetközi „diákok” társaságában. A kiscsoportos tanulás az olvasott szövegértésre, a beszédkészség fejlesztésére, szókincsbővítésre és bizonyos nyelvtani nehézségekre koncentrált.

Ezenkívül civilizációs blokként a Spanyol ünnepek tematikájú képzést választottam. Konkrétan ez azt jelentette, hogy előzetes felkészítés után rész vettem nyelvtanári kísérettel és magyarázattal a Virgen del Carmen (Kármenhegyi Szűz), a halászok védőszentjének ünnepén. Ilyen alkalmakkor kihozzák a Szűz ember nagyságú szobrát templomából, és azt ünnepélyes körmenetben leviszik a halászok kikötőjébe, ott hajóra rakják, és egy másik kikötőben partra emelik, majd visszaszállítják helyére, a Virgen del Carmen templomába. Hihetetlen, de legkevésbé a turisták érdeklődtek az esemény iránt, ellenben a helyiek tömege kísérte a menetet, közülük sokan sírva emlékeztek a tengerbe veszett halászokra. Ez az egyszerű ünneplési forma számos tradicionális, kulturális elemmel van tele, az egész ünnep sajátságos nyelvezetét úgy kell megfejteni ahhoz, hogy sokat mondó tudjon lenni. A megtapasztalt ünnep számos elemét közvetlenül hasznosítani tudom oktató-nevelő munkámban.

Továbbképzésem harmadik pillérének jógafoglalkozást választottam spanyol nyelven. Öt nap alatt négyszer jógázhattam a város egyik legjobb jógastúdiójában, és ismerkedhettem a spanyol nyelv ezen speciális rétegével . A négy alkalom négy eltérő jógastílust jelentett kiváló oktatókkal.

Szállás tekintetében ’homestay’ opciót választottam, mert szerettem volna egy spanyol családdal együtt lakni. Jó választásnak bizonyult, abszolút a városközpontban, mégis közel a playához, kedves vendéglátó családdal, spanyol kutyákkal (!) és finom ételekkel.

A nagyszerű szakmai és azon kívüli tapasztalatokért, élményekért külön köszönet Véghné Juhász Krisztinának, aki a Tanártovábbképzés részéről adta a hátszelet mindehhez.

English Language Training and Irish Culture, Cork / Ireland

Amikor meghallottam, hogy lehetőség van jelentkezni Erasmus programra az iskolám által, rögtön elkezdtem keresgélni, hogy mi lenne számomra a legérdekesebb, legszínesebb kurzus.

Már az elején rátaláltam az írországi Corkban hirdetett Ír kultúra és nyelvi képzésre… A tematikát, a programot átolvasva biztossá vált számomra, hogy erre a képzésre kell jelentkeznem.

Utólag mondhatom, hogy nagyon jó választás volt a 2 hetes képzés hétvégi programokkal fűszerezve.

Szállásom egy az iskola által biztosított apartmanban volt, mely közel volt a belvároshoz és az iskolához is, így nem kellett sokat használnom a tömegközlekedést.

A képzés tematikája a következőket érintette: Cork felfedezése csoportokban, ír irodalom, ír népzene, ír sportok, ír történelem, múzeumok-várak, régi börtönök látogatása és még sok érdekes program. Az ír ételeket, helyi specialitásokat egy helyi pubban próbálhattuk ki, a helyi táncokat, tánctudásunkat pedig az iskola által szervezett folklór esten. Az iskola több előadót is meghívott, akik az egyes témák szakértői voltak, ezzel biztosítsa számunkra a legmagasabb elméleti oktatást (pl: Észak-Írország, EU és Írország, az ír oktatási rendszer felépítése, 1916.). A mai ír zenét pedig együtt hallgattuk és énekeltük. Mivel sokszor dolgoztunk csoportban, nagyon jó hangulat volt az egész tanfolyam alatt, unatkozni nem volt időnk.

Az általam választott kurzus egyben egy angol nyelvi képzés is volt, így természetesen nem hiányozott a napi angol nyelvtan gyakorlása sem, mely mindig az aktuális témához kapcsolódott. Mivel rajtam kívül mindenki angoltanár volt, nagyon sokat fejlődött az én tudásom is, amiben nagy segítségemre voltak a kollégák. A társalgás természetesen angolul folyt, fűszerezve mindenkinek a saját akcentusával. A tanfolyam végére éreztem, hogy a beszéd sokkal gördülékenyebben megy, mint megérkezésemkor.

A saját tantárgyammal kapcsolatosan - ami a testnevelés -, szintén nagyon sok új információ jutott el hozzám. Ezt a tudást a jövőben mind a kollégáimmal, mind a gyerekekkel szeretném megosztani és beépíteni az óráimba.

A csoportomban három spanyol, egy német, egy szlovák; egy észt és egy magyar tanár volt.

Nagyon jó tárasaság jött össze, kiegészülve az ott tanító tanárokkal rendszeresen szerveztünk szabadidős programokat is együtt. Más városokba is szerveztek kirándulásokat /Kinsale, Cobh/, ahol nagyon sokat érdekességet láttunk  és tanultunk. Cobh -ban megtudtuk, hogy itt kötött ki utoljára a Titanic, mielőtt jéghegynek ütközött. Az esti programokba beletettük a helyi pubok feltérképezését is.

A korábbi ismereteim Írországról hiányosak voltak, noha az indulás előtt sokat olvastam, hogy minél szélesebb körűek legyenek ismereteim. A kurzusom közben jöttem rá, hogy még milyen sokat tudtam tanulni az országról és annak történelméről, hagyományiról, szokásairól.

Maga Cork egy nagyon hangulatos kis déli város, ahol nagyon sok nemzetiség megtalálható. Kicsit olyan volt számomra, mint Szeged. A városban is nagyon érdekes programok voltak, amelyeket szintén sikerült megnéznünk. Az English Market egy 160 éves hatalmas piac, ahol mindent lehet venni legyen az zöldség, marhahús vagy tengeri élőlény. Nagyon sok múzeum, katedrális, kiállítás, templom, vár található, amit nagyon lenyűgözőnek találtam.

Ezen a kurzuson szerzett tapasztalataim alapján mindenkinek csak ajánlani tudom a mobilitási programot. Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem benne, és köszönöm a kollégáim munkáját, akik lehetővé tették ennek a pályázatnak az megnyerését!