„Borúra derű”  …..avagy két nagyszerű hét Oxfordban.

Nagy izgalommal vártam az angliai továbbképzést, hiszen úgy gondoltam, hogy Oxford -már maga a hely is sokat sejtet- biztosan komoly kihívásokat tartogat számomra.

Sajnos az indulás előtt nem sokkal a Ryanair törölte a járatunkat. Három másik kollégával indultunk volna együtt Londonba. Gondolom nem egyedül voltam ezzel, de mivel még soha nem történt velem ilyesmi, kisebb sokk ért. Most hogyan tovább? Végül, némi kapkodás és idegeskedés után sikerült orvosolni a problémát és eljutni Oxfordba, egy másik légitársasággal. A hely varázsa és a rám váró új élmények gyorsan feledtették velem a nehézségeket és optimistán indultam neki az előttem álló két hétnek.

A képzés helye a szállástól mintegy 10 perc buszozás után volt elérhető, a város szívében. A kurzusomat a BSC / British Study Centers / bonyolította. Maga a téma izgalmasnak tűnt számomra, Modern British Culture. Úgy gondoltam most ne módszertant, hanem valami mást tanuljak. Kiváncsi voltam vajon maguk az angolok hogyan tálalják nekem ezt a témát. A csoportom egy kedves, nemzetközi társaság volt korosztályban is vegyes, ketten képviseltük hazánkat, négy olasz, két svájci, egy német, két lengyel és egy brazil születésű, de Hollandiában élő tanárnő alkotta a társaságot.

Az órák 9:10-től 13.30-ig tartottak, közben kétszer volt 15 perces szünet. Két kedves tanárunk, Dave, aki a tanártovábbképzési részleg vezetője volt, és Emi rendkívül lelkesen és ugyanakkor tipikus angol humorérzékkel vezettek be minket a brit kultúra rejtelmeibe. A nap első részében Dave foglalkozott velünk, főleg újságcikkek vagy filmek alapján vitattunk meg fontos kérdéseket. Később Emivel már nyelvi feladványaink is voltak. A témák rendkívül változatosak voltak. Sok olyan kérdés is előkerült,  amiről nem sűrűn beszélünk, de mégis aktuálisak és ott vannak a közéletben. Szó volt a Brexitről /úgy tűnt ez meglehetősen húsbavágó az angoloknak/ kortárs irodalomról, pénzügyi helyzetről, megtudhattuk például, hogy mire költenek az angolok, és mennyiből gazdálkodnak. Szóba került  a média és a királyi család titkairól is hallhattunk. Beszéltünk a különböző és néha érthetetlen akcentusokról, a művészetről, a brit oktatási rendszerről a társadalmi osztályokról sőt még a nemi identitásokról is. nagyon élveztem, hogy nem csak tényeket hallottunk, és egyéni  véleményeket, hanem mindezt nemzetközi látókörben vitathattuk meg. Nagyon érdekes volt látni, hogyan látja egy olasz vagy egy német az adott problémát. Eminek hála sok humorban volt részünk és az interaktív órákból nyelvi módszerekből is sokat tanultunk. Minden nap volt egy un. language development óránk, ahol módszertani ismeretekkel gazdagodtunk. Úgy érzem nagyon sokat fejlődtem, nem csak nyelvileg, de sok ismeretanyagot szívtam magamba, ugyanakkor sok mindent tanultam a britektől csak úgy a hétköznapi életből, abból, ahogy egymással viselkednek, közlekednek, élnek. Tolerancia, udvariasság, elfogadás, pozitív hozzáállás a dolgokhoz.

A tanulás mellett csodálatos élmény volt sétálni Oxford utcáin megcsodálni az ódon falú collegokat, gyönyörködni a tipikus angol épületekben. Délutánonként lehetőség volt részt venni különböző kulturális programokon,  meglátogattuk a lenyűgöző Ashmolean múzeumot, a fantasztikus gyűjteménnyel rendelkező Bodleian könyvtárat, a Botanikus kertet, megcsodálhattuk a Magdalen college-ot és az egyedülálló és méltán híres Christ Churchben is jártunk.

Kedves kis program volt az un. „pub-tour” ahol igazi, régi/ 13. század/ oxfordi kocsmákat mutattak be számunkra, mindez nagyon izgalmas volt, kipróbálhattuk a helyi sörkülönlegességeket. Hétvégeken is lehetett különböző fakultatív programokra jelentkezni én ellátogattam Stratfordba, Shakespeare szülővárosába, Csodálatos kis hely, mindig is vágytam rá, hogy ott járjak egyszer ahol Shakespeare élt és, ahol eltemették. Felemelő érzés volt.

Igazi lenyűgöző történelmi látványosság volt a 11. században épült Warwick castle-ban tett látogatás. Ez egy többször átépített gyönyörű vár, hatalmas parkkal, rengeteg programmal./ Sajnos túl sok turistával/

Szintén egyedülálló élmény volt a Crown Court-ban tett látogatás. Lehetőséget kaptunk, hogy bepillantást nyerjünk egy igazi bírósági tárgyalásba. Bíró, ügyvédek, esküdtek parókák, mint a filmekben. Utána az iskolában át is beszéltük a témákat. Sajnos eltelt a két hét, és véget ért a kurzus, sokan úgy éreztük, hogy a harmadik hétre teljesedett volna ki az igazi team munka.

Egy ilyen továbbképzés nem csak szakmailag jelent tovább lépést, hanem olyan szociális és kulturális feltöltődést ad, ami hosszútávon is jelentősen befolyásolja a hétköznapi munkánkat.

Örülök, hogy részt vehettem ezen a tanfolyamon és köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy mindez megvalósuljon.