A Kenti Egyetem campusa Canterbury városa felett egy szélesen elnyúló ligetes, erdős dombon fekszik. A fákon mókusok, a füvön nyulak ugrálnak, a levegőben sirályok köröznek. Ebbe az idilli környezetbe érkeztem július elsején, hogy másnap megkezdjem a hétfőtől péntekig tartó tanártovábbképző tanfolyamot,amely az Erasmus+ mobilitási program keretében zajlott,s amelynek szervezője a Pilgrims nevű iskola volt. A szó jelentése 'zarándokok', s mint annyi minden Canterburyben, ez is a város múltjának legjelentősebb eseményéhez kötődik. A XII. században ugyanis megölték a város tiszta életű, de a királlyal szembeforduló érsekét, s halála után zarándokok ezrei érkeztek messze földről, hogy tiszteletüket fejezzék ki Thomas Becket sírjánál. Ha jól értelmezem a Pilgrims névadása mögötti gondolatot, akkor a világ minden részéről érkező tanárok a jelenkor "zarándokai". A mi kurzusunknak olasz,spanyol,német,szlovák,lengyel és kínai résztvevői voltak rajtam kívül. Többségükkel csak az első foglalkozáson ismerkedtem meg, mert különböző típusú szálláshelyeket kértünk-én önellátásra rendezkedtem be, hatodmagammal laktam egy épületszárnyban, ahol mindannyiunknak külön szobája volt, s csak a közös helyiségeken osztoztunk. Esténként a konyha-étkező általában közös vacsorák és élménybeszámolók helyszínévé vált- ki az esti pub-quiz izgalmairól mesélt, ki a közeli tengerparti városkában tett gasztronómiai felfedezéséről számolt be. Egy ilyen kései vacsora során láttuk a tűzijátékot, amellyel valamelyik focigyőzelmüket ünnepelték az angolok. Egyébként a világbajnokság különös hátteret adott a kintlétünknek, a pubok ajtaján fürtökben lógtak ki a szurkolók, s ha a bent lévő képernyőt nem is látták,legalább a hangulatban osztozni akartak. A svédek feletti győzelem után az éttermek bejáratán megjelent a felirat: Svédeknek ingyen fish and chips

A Pilgrims tantermei a campus egyik tágas és modern épületében kaptak helyet, s kialakításuk, dekorációik a kurzus tematikáját jelenítették meg.Az általam választott tanfolyam  -Teaching English through Multiple Intelligences- arra az elméletre épült, hogy mindannyian számos különböző intelligenciával rendelkezünk, s tanításunkat úgy tanácsos megszerveznünk, hogy mindegyik  (pl.a matematikai-logikai, zenei, térbeli, interperszonálos) intelligenciát megmozgassuk, ösztönözzük egy adott téma feldolgozásakor. Ennek megfelelően az elméletet gyakorlattá váltó feladatok, tevékenységek igen sokfélék voltak: többek között rajzoltunk, festettünk, logikai feladványokat oldottunk meg, társasjátékot játszottunk, rappeltünk és néptáncot tanítottunk egymásnak. A tanárunk olyan logikusan építette fel az órákat, s olyan sok és sokféle elemet épített bele a foglalkozásokba, hogy szinte észrevétlenül röpült el a napi háromszor kilencven perc. Nekem az különösen tetszett,hogy a különböző funkciójú (például az ismerkedést, kapcsolatteremtést vagy bizalomépítést segítő) tevékenységek  nem a  megszokottak voltak - nem hangzott el például az a kérdés, ki honnan, milyen országból-városból-iskolából érkezett, ehelyett azzal kezdtük az ismerkedést, hogy mindenki szabadon beszélt a nevéről,annak eredetélől, jelentéséről és a hozzá fűződő érzelmi viszonyáról. Az előbbihez hasonló "témamegközelítések"segítségével az  öt nap alatt nagyon sok mindent megtudtunk egymásról- egymás szakmai hátterét,erősségeit, jól bevált módszereit is beleértve.     Délutánonként és esténként, ha valaki úgy érezte, befogadó tud még lenni újabb ismeretekre vagy módszerekre, jelentkezhetett különböző szakmai tárgyú szemináriumokra(pl. az általános iskolai angoltanítás módszertanáról, a képzőművészeti alkotások értelmezéséről vagy az órai fegyelem fenntartásának különböző módjairól szólóakra) vagy egyéb szabadidős programokra- ezek közé tartozott például a salsatanulás, illetve az idegenvezető kíséretével tett városnéző séta és hajókirándulás. Én mindkét utóbbi programon részt vettem, s az idegenvezetés mindkét esetben annyira tartalmas és érdekes volt, hogy úgy döntöttem, a két utolsó napom egyikén, amellyel a kurzus után meghosszabbítottam a kintlétemet, Canterburyben maradok, hogy jelen lehessek a szombaton megrendezett középkori fesztiválon, amely egy lármás, színes felvonulás és színjáték keretében elevenítette meg a város történelmének eseményeit. Az utcákon korhű ruhákba öltözött "szerzetesek","lovagok", "kocsmárosok" hívogatták be az arrajárókat a különböző múzeumok és kiállítóhelyek megtekintésére, s beszéltek a hajdani középkori kisváros szokásairól, mindennapi életéről. Ez a szép nap zárta a Canterburyben való tartózkodásomat, amelynek minden eseménye,helyszíne emlékezetes marad számomra.