BESZÁMOLÓ

Benkő Imola Orsolya

Europass Teacher Academy, Florence

Conflict Management, Emotional Intelligence and Bullying Prevention, Art as Therapy

2019. augusztus 12-23.

 

     Iskolánk Erasmus + KA1 „Lendületben” című pályázatán keresztül vehettem részt két rendkívül izgalmas és tartalmas képzésen a csodálatos Firenzében. Választásom nem véletlenül esett erre a városra, mivel 7 évvel ezelőtt volt szerencsém részt venni egy szintén 2 hetes olaszországi körutazáson, ahol a többek között a toszkán táj teljesen "elcsavarta a fejem". Bár sok helyen megfordultam, sajnos Firenze nem volt a meglátogatott városok között, így most kapva-kaptam az alkalmon, hogy megismerhessem ezt az ékszerdobozt.

A városon kívül vonzott a két kurzus is: a konfliktus kezelés egyik  Magyarországon kevéssé ismert formájában a fórum-színházban sikerült elmerülnöm  néhány évvel ezelőtt, így tudtam, hogy mennyire fontos a témában további ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat szereznem. A művészet mint terápia képzés pedig jól beépíthető a drámatanári oktatási feladataim közé, hiszen gyakran foglalkozom az órákon önismerettel. A várakozásaimat egyik tanárom sem múlta alul, cserébe mindketten sokszorosan felülírták a kezdeti elképzeléseimet.

Firenzébe augusztus 11-én érkeztem rekkenő hőségben, szieszta idején. A város álmosan és lustán nyújtózkodott a nyári napsütésben, ígéretesen és reménykeltően csábítgatott. Mivel szállásom a történelmi belváros közelében helyezkedett el, egy vérpezsdítő eszpresszó után el is indultam felfedezni. A Ponte Vecchio, a Duomo  és a Bobboli rögtön az első délutánomat bearanyozták, akár csak a lépten nyomon felbukkanó csodálatos építészeti remekek és apróságok. Az idő és a történelem, na meg a szépség rabja lettem 2 hétre.

   

Augusztus 12-én 9 órakor kezdődött az első kurzusom: a Konfliktus kezelés Susan Gagliano pszichológussal. Csoporttársaim nagy része angol szakos pedagógus volt, és a csoportunk összetételét tekintve, mindannyian közép-kelet vagy kelet-európai országokból származtunk. Megkaptuk az órarendet, amelyből kiderült, hogy a hét első felében 9-14 óráig, a hét második felében pedig 14-19 óráig tart a képzés. Susan az első néhány percben nyitott, befogadó légkört teremtett, így a tanfolyam felszabadult, kreatív légkörben telt. Már a kezdő, ismerkedő játék is  bizalmi szituációt teremtett, amikor az első fél órában elmeséltette velünk a nevünk  történetét: tudjuk-e miért az a nevet választották a szüleink, amit viselünk? A személyes hangvétel megalapozta az egész hetünket, és nem csak a bizalmat erősítette, hanem a derűt , és a felszabadultságot.

A hét során konfliktuskezelést tanultam, illetve azt hogy az iskolai bántalmazás ellen mit tehet egy pedagógus. A képzésben jó arányt képviselt a gyakorlat és az elmélet. A tanfolyam során hangsúlyt fektetett Susan arra is, hogy nézzünk szembe a saját konfliktusainkkal, ugyanis a tanár is tehet arról, hogy épp milyen konfliktushelyzettel kénytelen szembenézni. A kurzus során eljátszottunk általunk megtapasztalt konfliktusokat, és a csoport tagjainak segítségével megpróbáltuk megoldani azokat. Analizáltuk a helyzetet és az aszertivitás módszertanát követve a rossz mondatokat, amik csak fokozták a konfliktust, kicseréltük jó mondatokra, amik a megoldás irányába terelték a konfliktust. Szó esett az utánkövetésről is: 1 hét vagy 5 nap eltelte után nézzük meg, kérdezzük meg a gyerekeket, hogy a közösen megoldott probléma szabályaihoz tartják-e magukat. Amennyiben nem, úgy visszatérünk a problémás kérdéskörre és ha szükséges új szabályokat hozunk. A képzés nagyon hasznos volt a hétköznapi konfliktusok kezelésére és megoldására.

A kurzus záró napján egy nagy kalandra invitált bennünket Susan: egy firenzei kincsvadászatra, amit csoportokban Firenze turistákkal hemzsegő terein valósítottunk meg 70 perc alatt. A feladatok között szerepelt bizalmi játék, bekötött szemű társunkat kellett átvezetni a téren, street art képet kellett keresni, és megírni a történetét, amerikai turistával interjúzni, és szelfizni stb. A kaland a záró napon még szorosabbra fűzte közöttünk a csoportkohéziót, és feledhetetlenné tette a kurzust.

A hét zárásaként egy egész napos toszkán kiránduláson vettem részt: St. Giminano, Sienna. A toszkán táj szépségei, varázslatos fényei, mosolygós lakói elvarázsoltak másodszor is.

   

A következő héten lendületesen és jókedvűen vártam az új kurzust. Művészet mint terápia kurzuson vettem részt. A kurzus keretében azt fedeztük fel, hogyan lehet az önkifejezés eszköze a művészet és az alkotás. A hét során egy pszichoanalitikus tanár (Davide Bassano) segítségével ismerkedtünk meg a mindfulness alapjaival, és alkalmaztuk a módszert alkotásaink létrehozásában. A kurzus elsődleges célja a tanárok önismerete volt, rálátás saját magunkra, arra hogyan milyen módon használjuk a személyiségünket a tanítás során. Mit várunk magunktól, mint tanároktól, hogyan tudunk fejlődni? Ugyanakkor azt is megtanultuk, hogyan vihetjük be a mindfulness alapjait az oktatásba, mennyi mindent elárul egy rajz a diákjainkról, hogyan juthatunk közelebb személyiségükhöz, anélkül, hogy faggatnánk őket. Az órák relaxált hangulatban teltek és az ösztönös rajzolás módszerét fedeztük fel. Gyakran csukott szemmel rajzoltunk esetenként közösen, majd beszámoltunk az érzéseinkről, tapasztalatainkról a rajzok kapcsán. A tudatos jelenlétünk és az önismeretünk egyaránt fejlődött a hét során, amit szeretnék továbbvinni a mindennapi tanításban is.

Íme néhány kép az alkotási és önismereti folyamatból:

   

Elképesztően termékeny és inspiratív két hetet tölthettem Firenzében. Remélem lesz még alkalmam részt venni Erasmusos mobilitási programban.