Erasmus+ Skóciában, Dunfermline-ben

(2019. augusztus 10-18.)

   

   Nagyszerű élmény volt a skóciai Dunfermline-ben töltött egy hét. A továbbképzést („Motiváló anyagok és kreatív tevékenységek”) az írországi központú InterEducation szervezte. Öt napon keresztül workshop-jellegű foglalkozásokon vettünk részt, ezelőtt és ezután pedig egy-egy kirándulónap állt rendelkezésünkre. Az egyetlen –egyébként történelmi tárgyú - előadás kisebb nyelvi sokkot okozott mind az ötünknek ( a cseh Petrának, az olasz Kiarának, a magyar Péternek ,a spanyol Soniának és nekem), mivel a skót akcentussal beszélt angol nyelv inkább tűnik sohasem hallott idegen nyelvnek, mint angolnak.  Kicsit elbátortalanodtunk az azt követő órák sikerességét illetően, de feleslegesen aggódtunk, mert Katie, aki az összes ezutáni órát tartotta, kristálytiszta angolsággal beszélt.

Az előbbiekből látszik, hogy kis csoport volt a mienk, de ennek csak az előnyeit éreztük: egyrészt nagyon hamar oldott, baráti légkör alakult ki, másrészt minden pillanatban aktívnak kellett lennünk.

Mivel foglalkoztunk?

Tanultunk a motiváció különböző módszereiről, arról, hogyan vonhatjuk be a diákokat a tanulási folyamat megszervezésébe, s milyen módokon kérhetünk visszajelzést az egyes feladattípusok, tevékenységformák hatékonyságáról. Foglalkoztunk azzal, hogyan alakíthatók át a tankönyvi szövegek, feladatok úgy, hogy jobban igazodjanak a diákok érdeklődéséhez, nyelvi szintjéhez, igényeihez. Megismertük a házi olvasmányok közös órai feldolgozásának módszereit, valamint a versek tananyagba való beépítésének lehetőségeit. Szó volt arról, hogyan segíthetik a tanulók által megismert egyes versformák (pl.haiku, limerick) a kreatív írás készségének fejlesztését.

Tanárunk változatos tartalmú, sokféle munkaformát alkalmazó óravezetésének köszönhetően gyorsan repült az idő, s egyszer csak azt vettük észre, hogy egy papírlapra rajzolt bőröndöt tesz elénk a tanfolyamvezetőnk azzal a kéréssel, hogy írjuk vagy rajzoljuk bele, mit viszünk magunkkal haza az itt töltött hét után. A rajzot nagy hahota fogadta, mivel én tényleg csak egy képletes utazótáskát hozhattam magammal, tekintve hogy az igazi bőröndöm odaúton elkeveredett a kölni repülőtéren. De nem panaszkodhatom, a képletes bőröndbe sok minden került.

Dunfermline

A kevéssé ismert városka Edinburghtól északra félórányi vonatútra fekszik. Skócia első fővárosa volt, múltját a 12. században épült apátság és királyi palota romjai őrzik. Mint a városnéző sétánkon megtudtam, a város történelmének magyar vonatkozása is van: Szent István unokája volt és Magyarországon született ugyanis a skótok által nagyra tartott és kivételes szeretettel övezett Margit királyné, aki itt vett részt az uralkodásban férje mellett, s akit jótékonyságáért, irgalmasságáért és tiszta életéért szentté avattak a XIII. században. Ugyancsak adakozókedvéért tiszteli a város híres szülöttét, Andrew Carnegie-t, aki fiatalon elhagyva Skóciát iparmágnás lett Amerikában. Carnegie azt vallotta, hogy aki milliárdosként hal meg, az szégyenben hal meg. Ennek szellemében vagyona 90 %-át múzeumok, könyvtárak és koncerttermek létrehozására adományozta. Hatalmas területű, dimbes-dombos földterületet vásárolt szülővárosában, amelyet gyönyörű parkká alakítottak botanikus kerttel, egzotikus növényekkel, színpompás virágágyakkal, valamint játszóterekkel egészséges és sérült gyermekek számára. Ebédidőben a helybeliek példáját követve mi is kisétáltunk a parkba a szendvicseinkkel, amelyeket a tanárunk szerint óvni kellett volna a tolakodó sirályoktól -nekünk nem volt rossz tapasztalatunk velük, mindig tisztes távolban maradtak tőlünk, akárcsak a pávák és mókusok, akiket viszont szerettünk volna közelebbről látni.

Szállásadóink

Sonia nevű csoporttársammal Dunfermline kertvárosának egy takaros kis téglaházában volt a szállásunk. Fiatal nyugdíjas házigazdáink élete reggelente és esténként körülöttünk, egész nap pedig a két kutyájuk körül forgott. Aisla és David bőkezű és gondos vendéglátók voltak: amikor iskola, majd a délutáni kószálás után hazaérkeztünk, kis konyhájukban valóságos főzőshow kezdődött el. Míg mi elmeséltük az aznap tanultakat-látottakat, ők előttünk sürögtek-forogtak; fish and chipset, heringsalátát vagy fagylaltkelyhet készítettek nekünk. Vacsora után kölcsönösen tanácsot adtunk egymásnak, merre érdemes rövid kirándulásokat tenni vagy mit érdemes megnézni a városban. Ez azért nem volt szemtelenség részünkről, mert mint kiderült, bár nagy világutazók házigazdáink, saját városukban jó néhány érdekes helyet nem ismertek.

Kirándulások

Jártunk St.Andrewsban és a tengerparti Culross nevű városkában, de a legemlékezetesebb kirándulásunk az Edinburgh-ba tett látogatásunk volt. Ottjártunkkor zajlottak az edinburgh-i fesztivál –a világ egyik legnagyobb művészeti fesztiváljának - eseményei. A városlakók és a világ minden tájáról érkező látogatók többezer előadásból, performance-ból válogathatnak a több mint egy hónapon át tartó eseménysorozat ideje alatt. Az előadók a város utcáin rövid ízelítőt adnak műsoraikból: az egyik sarkon pantomim-előadásnak tapsolnak a nézők, a következőn kabuki színészek mozognak lassú,kimért mozdulatokkal, néhány méterrel odébb Freddy Mercury t utánozva énekel egy fiatal fiú.

Mindennek hátteréül a város gyönyörű, magasba törő gótikus épületei szolgálnak, amelyeknek múltjáról, a város életében betöltött szerepéről lelkes idegenvezetőnktől tudtunk meg részleteket. Beszélt Edinburgh és Skócia történelméről, a skótok nemzeti érzésének erősségéről, s arról, mennyire ragaszkodnak hagyományaikhoz. Jó példa erre, hogy a város főutcáján álló vásári kereszt (Merkat Cross) máig megőrizte azt a szerepét, hogy talapzatáról a lakosságot érintő bejelentéseket tegyenek közhírré – négy nappal azután, hogy Londonban sor került a bejelentésre, mivel annak idején eddig tartott, míg a hír Londonból Edinburgh-ba eljutott.

Idegenvezetőnk a „Rowling-emlékhelyeket” is megmutatta: a kávézót, ahol nekifogott az első Harry Potter regénynek, az elitgimnáziumot, amelynek négy tornya a Roxfort négy házának ötletét adta s az utcát, amely alapján az Abszolutat mintázta meg. Végül rámutatott egy épületre és azt mondta: ez a ház arról nevezetes, hogy Rowling NEM írt itt, NEM járt itt, s SEMMIRE sem inspirálta a regény megalkotásában.

Edinburgh gyönyörű, nagyon egyedi hangulatú város, aki egyszer járt ott, visszavágyik.

Most már sajnálom, hogy nem a kéthetes képzésre jelentkeztem, egyrészt mert magas színvonalú, igényesen megtervezett órákon vettünk részt, másrészt pedig azért, mert tanfolyam második hete több szabad délelőttöt vagy délutánt biztosított volna a környék megismerésére.

Majd legközelebb! Addig is köszönet a HE a Tanárokért munkatársainak , valamint iskolai koordinátorainknak: Rigóné Hargitai Csillának és Zsótér Évának a sok segítségért, amelyet a mobilitásprogram megvalósításában nyújtottak.

Dirner Ágota