Szabadszavas mobilitási beszámoló

Készítette: Dr. Dohány Gabriella

Az Erasmus + KA 1 program keretében a Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium sikeres Erasmus+ pályázatnak eredményeként egy hetet töltöttem 2019. augusztus 19 – 24. között Olaszországban. Az EUROPASS SRL Firenze által meghirdetett kurzus neve Art as therapy: self-expression and special needs in art education.

A kurzust a címében hordozott tematika tette vonzóvá számomra, hiszen az elmúlt évtizedben magam is sokat foglalkoztam a művészeti nevelésben hordozott képességfejlesztés lehetőségeivel. Így izgatottan vágtam neki a nagy kalandnak, túl a “hatodik X-en”, hogy megtapasztalhassam a fejlett nyugati világ szemléletét tanított tárgyaimmal kapcsolatban. Csoportunk kellőképpen heterogénnek bizonyult, hiszen négy ír, két spanyol, egy észt, egy lengyel és egy bolgár kolléga mellett ketten képviseltük a magyar oktatást. Kurzusvezetőnk egy rátermett olasz pszichológus fiatalember, Davide Bassano volt, aki kellő nyitottsággal, empátiával és rátermettséggel szervezte munkánkat.

Magyartanárként a szavak művészetében vagyok jártas, énektanárként a zenei hangok világát ismerem kellőképpen, ezért hát nagy meglepetés ért, amikor azt tapasztaltam, hogy esetünkben az ART-tematika a képzőművészet terepére vonatkozik kizárólag. A változatos tevékenységi formáknak köszönhetően azonban hamar ráéreztem a megközelítés eredetiségére, és örömmel fejeztem ki tanári mivoltomat vonalban, színben, formában, önállóan rajzolt, majd festett képben, végül pedig fotókon.

A jelentős mértékben gyakorlatorientált képzés elvi alapját a Gestalt elmélet képezte, a kapcsolatteremtés lépéseit modelláltuk különböző művészi szituációkban, szigorúan a tanári tevékenységgel összefüggésben. Örök élményem marad, hogy hogyan határozzuk meg tanári mivoltunkat egy műalkotásban, avagy hogyan fejezzük ki tanári kapcsolatrendszerünket egy aprócska fotórészletben. Örömmel tapasztaltam, hogy a “mindfulness”-terápia alkalmazása által egyre oldottabb lelki pozícióban került a csoportunk, és az önkifejező mozzanatok lebilincselő önvallomásokat eredményeztek mindannyiunk részéről. Az élményszerűséget nagyban fokozta, hogy a négy ír kolléganő anyanyelvi angolja mellet változatos dialektusokban törtük kerékbe az angol nyelvet ahhoz, hogy minél plasztikusabban fejezhessük ki az előtoluló gondolatokat. Rendkívül hasznosnak bizonyult a lexikai tudás és a nyelvhasználati bátorság előhívására – a közös nyelv valóban közössé vált számunkra, hiszen szavakban és a sorok között is pontosan megértettük egymás törekvéseit.

Ami pedagógiai a látóköröm bővülését illeti, nem lehetek elég hálás kurzusvezetőnknek, aki folyamatos apró megjegyzéseivel tartott tükröt számunkra begrögződött tanári szemléletünk megváltoztatását illetően. “Nincs szegény gyerek!” Ne kicsinyeljük le növendékeinket csupán azért, ha a mi területünkön nem eredményesek. A másik ember tiszteletének elve igen nagy hangsúlyt kapott a képzés során.

A kurzusnapok szó szerint színesedő előrehaladtával lázas tevékenységben rajzoltunk, színeztünk, festettünk, gyurmáztunk, és az utolsó napon az életünk útját jelképező fonalat csomózgatva valódi létösszegzésre késztetett minket Davide. Katartikus volt látni egy-egy zárkózott, általunk csak pár napja megismert ember megrendítő kitárulkozását. A művészetben való önkifejezés terapikus volta, a felkínált kurzustematika ezáltal manifesztálódott számunkra.

Mindehhez Firenze mesés kulisszái adtak hátteret, engem is örökre rabul ejtett a Stedhal-szindróma, a város esszenciális értékgazdagságának varázsa. Art as therapy… - igen, a művészet terápia.