Farkas Pál (Szeged, 1947. július 1.), szobrász, tanár

1961–1965 között volt iskolánk tanulója, 1971-ben szerzett diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 1971 óta Szekszárdon él. 1971–1973 között Szekszárdon általános iskolai tanár volt. 1973–1975 között középiskolai pedagógusként dolgozott. 1974–1977 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1977 óta az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola tanára, 1990–2002 között a vizuális nevelési tanszék vezetője volt, 1992 óta docens.

     Szobrászatára a hagyománytisztelet és a mesterség klasszikus értékeinek követése jellemző. Szellemi mestereinek tartja Somogyi Józsefet és Ferenczy Bénit. Természetelvű, realista alapállású művész, elsősorban portrékat, egész alakos figurákat és állatmotívumokat mintáz. Változatos plasztikai megformálással fogant köztéri szobrai jellemzően a magyar szellemi élet jeleseinek, íróknak, költőknek, tudósoknak állítanak emléket. Alkotásai rendszerint bronzból készülnek, amelyeket szívesen kombinál rusztikusan megmunkált mészkővel. Szekszárdi Babits-szobra egyik legsikerültebb kifejezője szobrászi törekvéseinek. Alkalmanként geometrikus, elvontabb formaképzésű térplasztikákat is készít, az éremművészeti tevékenysége is számottevő. Az 1960-as évektől 8 önálló kiállítása volt. Elsősorban bronzból készíti alkotásait, többek közt portrékat. 70 köztéri alkotása látható hazánkban és külföldön.

Jelentősebb kitüntetései: Szekszárdi Tárlat Nívódíja (1978), Babits Mihály-emlékplakett (1984), Illyés Gyula-emlékplakett (1998), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2004).