A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola
rövid története

A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola jogelődjét 1897-ben alapította Szeged városa Állami Leányiskola néven. Az intézmény kezdetben ideiglenesen egy bérházban nyert elhelyezést, a Szabadkai sugárút és a Földvári utca sarkán álló Novák-házban. 1901-1903 között épült fel a M. Kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium által megvásárolt Wodlianer-féle telken a ma is az oktatásnak helyet adó épület, melyet Baumgarten Sándor, Lechner Ödön közvetlen tanítványa tervezett, aki maga is Lechner hatása alatt állott, és munkáinál igyekezett hasonló motívumgazdagságot alkalmazni. A magyaros szecessziós stílusban fogalmazott épületet kezdetben kétszáz leánynövendék számára tervezték, hatvan internátusi hellyel és tizenkét tanteremmel.A társadalmi igények változásának eredményeként 1916-ban iskolánk elsők között vált leánygimnáziummá. 1922-ben az iskola felvette Árpád-házi Szent Erzsébet nevét. Az intézmény népszerűségét jelzi, hogy az eredetileg 200 főre tervezett épületbe az 1930-as években már 500 tanuló járt.

Az első és a második világháború idején hadikórházként működött az épület, az oktatás a város más iskoláiban folyt. Ezekben az időkben mind az iskola felszerelésében, mind magában az épületben nagy károk keletkeztek, melyek rendbehozatala nagyon lassan haladt.

1950-ben szűnt meg az Árpád-házi Szent Erzsébet megnevezés. 1952-ben vette fel iskolánk Szeged nagy írójának, Tömörkény Istvánnak nevét, s e néven ismert ma is. Még abban az évben intézetünk új, a zenegimnáziumi tagozattal bővült. 1961-ben indult a képző- és iparművészeti képzés, amelyre azelőtt csupán Budapesten és Pécsett volt lehetőség. Ekkor kezdték építeni az ún. "alkotóházat", mely teljes egészében a művészeti képzést szolgálja.

1965-ben indult az egészségügyi szakiskolai képzés, mely egészen 1980-ig folyt, majd ekkor átkerült a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskolába.

1975-ben színpadi táncos képzés indult iskolánkban, melyet egy évfolyamon, négyévente indítunk.

1990-ben a Konzervatórium megalakulásával a zenei szakmai képzés átkerült ebbe az intézménybe. A zeneművész szakos tanulókat 2005-ig közismereti tárgyakra oktattuk.

A gimnáziumi oktatás átszervezése 1989-ben kezdődött. Az addig egységes gimnáziumi osztályokat a társadalmi igényeknek megfelelően speciális képzéssel tettük vonzóvá. 1989-ben humán fakultációs osztályt, 1990-ben speciális angol-speciális német nyelvi osztályt, 1993-ban pedig magyar-német két tanítási nyelvű osztályt, valamint környezetvédelmi képzést indítottunk. 2005-2006. tanévben pedig a magyar-spanyol két tanítási nyelvű osztállyal bővült az iskola kínálata.

1996-ban az iskolával összevonták a Szilágyi Erzsébet Kollégiumot.

1997-ben az iskola egyhetes rendezvénysorozattal emlékezett 100 éves jubileumára.

Tanítványaink szeretik megmérettetni magukat a különböző tanulmányi versenyeken, ezért szívesen vesznek részt azok különböző városi, megyei illetve országos fordulóin. Az országos rajz-, illetve mintázó versenyen mindig van diákunk az első három helyezett között. Ugyanígy szerepelnek diákjaink az országos latin vagy olasz nyelvi verseny döntőjében. Igen kedveltek a történelmi és az irodalmi vetélkedők, melyeken szép sikerekkel szerepelnek tanulóink. A környezetvédelmi képzés bevezetése óta e versenyekről sem hiányoznak a tömörkényes diákok.

Legszebb eredmény azonban, hogy tanítványaink sikeres emberek lesznek, akik nem felejtik el, hogy ezt az iskolának is köszönhetik.

Tömörkény István
(1866-1917)

Életrajz helyett:

Ki jól rejtőzködött, jól élt – tartja a latin közmondás. Tömörkény élete mintha ennek az antik bölcsességnek klasszikus magyar fordítása lenne, mert Ő valóban jól rejtőzködött a vidéki magyar író termékeny magányában.

88 éve, hogy az egyszerű emberek költője eltávozott arról a szegedi földről, amelyet azóta aligha szemlélhet valaki úgy, hogy egy kicsit az ő szemével ne nézné. Ez a közel kilenc évtized nagy idő az író utókora szempontjából, sőt kétszeresen az, ha világok változnak benne, miként ez történt.

Ki is ez a szerény, gazdag és változatos életet nem élő alkotó?

„ Virrasztó jegenye az Alföld rejtekén,
keményen, sudáran megálltál a szélben,
derekad nem mozdult, - de lombod beszéde
elzúgta: mit üzen ezer testvér – levél.„
/ Rákos Sándor: Tömörkény/

Író, régész, néprajzkutató, a realista kispróza mestere, aki elsőként szakított a parasztromantikával. Iskoláit Makón és Szegeden végezte, majd gyógyszerésznek tanult. A kényelmes polgári életet igérő patikusság helyett a kevésbé megbecsült újságírói pályát választotta.

Az 1880-as évek közepe a szegedi hírlapírás hőskora. Az árvíz után újjáépülő városban lüktet az élet. Ebben az időben országosan kedvelt műfaj a csevegő tárcacikk, illetve annak egy sajátos formája, a tájrajz. A tárcában az író nem kerek, megkomponált művet ad, hanem könnyedén cseveg, társalog az olvasóval. Tömörkény fellépése idején a tárca Szegeden is közkedvelt, alig van szegedi író, aki ne próbálkozna vele; e minták nyomán–patikussegéd korában– kezdi írni tárcáit a Szegedi Híradónál, 1886-ban a lap munkatársa lesz, 1899-től a Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum alkalmazottja, majd mint jeles régészt, a szegedi múzeum igazgatójává nevezik ki.

Az egyéni hangjukat nehezen megtaláló írók közé tartozik, hosszú idő telik el, míg elhatározza, hogy önálló kötettel is a nyilvánosság elé lép – első kötete 1893-ban jelent meg Szegedi parasztok és egyéb urak címmel, majd közel negyedszázados alkotói korszakának termése további tizennégy kötetben látott napvilágot. Csattanóra épülő novelláit rövidség, tömörség, kompozíciós megszerkesztettség és groteszkbe hajló humor jellemzi.

Tömörkény soha nem szegődött irodalmi irányzatokhoz, mozgalmakhoz, távol tartotta magát az akadémikusoktól éppúgy, mint a forradalmároktól. A népiességet sem kereste, számára ez nem izmus volt, hanem maga az élet, ő csak azt mondta, amit látott, és csak úgy mondta, ahogy látta – ez az ő erőssége. Ezt a szerény, tiszta jellemű, makulátlan moralitással bíró személyiséget tükrözik az íróról készült képzőművészeti alkotások is.

Szeged város két alkotással is adózott az író emlékének.

A Múzeum előtti parkban tekinthető meg Tápai Antal 1943-ban készült egészalakos szobra. Tömörkényt természetes, életszerű helyzetben ábrázolja, az íróra oly jellemző gesztussal állához emeli kezét; felöltőjét karjára vetve sétára készülődik, testtartása töprengést fejez ki.

Az iskolánk előtt álló Tömörkény mellszobor Kalmár Márton művésztanár első hőstéri szobra 1976-ban készült. A szobrászművész nagy alázattal közelítette meg a témát. Tápai Antal elsősorban portréhűségre törekedett, Kalmár inkább Tömörkény szellemiségének megragadására. A művész az író szemléletére jellemző bölcs derűnek a megjelenítését emelte ki alkotásában, azt az emberi tisztaságot, amelyet Krúdy Gyula is hangsúlyoz nekrológjában: Tömörkény „….tiszta lábbal kelt át a sáros gyalogúton!”

Kalmár Márton Tömörkény mellszobra

Iskolánk az 1952/53. tanévben vette fel Tömörkény István nevét. Ezekben az években készült el Jávorka Tivadar félalakos Tömörkény-ábrázolása panno technikával (falemezre festett olajtechnikával) készült alkotás, amely a főbejárat jobb oldalán kapott helyet. A melankolikus hangulatú kép az írónak az elmúlással, ám mégis a reménnyel kapcsolatos gondolatvilágát fejezi ki a mély barna és szürkés színekkel. Ezzel a képpel szemben kőbe vésett emléktáblán olvashatók Tömörkény szavai a múlandóságában is szép életről:

„ÚJ LEVELEKET TEREM AZ IDŐ FÁJA
S LEHULLATJA VELÜK A RÉGI AVART.”

A Tömörkény-hagyomány ápolásának egyik legizgalmasabb eseménye a diákok számára tanévenként meghirdetett irodalmi pályázat. Intézetünk névadójának leánya, Tömörkény Erzsébet édesapja emlékére 1985-ben alapítványt hozott létre, hogy az alapítvány összegének éves kamatával díjazza a mindenkori adott tanév legjobb elbeszélését vagy önképzőköri dolgozatát.

Pályázati követelmény, hogy csak önálló, eredeti ötleten alapuló, szép magyarsággal megírt irodalmi műveket nyújthatnak be a tanulók. A jeligés pályamunkák elbírálását a magyartanárok munkaközössége végzi, a döntés titkos szavazással történik. Az eredményhirdetés mindig az adott tanév évzáró fogadásán történik, a győztes ekkor veheti át a pénzjutalmat, valamint Fritz Mihály szobrászművésznek, iskolánk művésztanárának Tömörkényt ábrázoló bronz emlékérmét.

Összeállításunk Juhász Gyula, Kispéter András, Keresztury Dezső, Krúdy Gyula, Péter László, Sőtér István, Tóth Attila és Varga Imre írásai alapján készült.