Iskolánk egykori diákja

Az 1953. április 27-én, Szegeden született operaénekesnőt, drámai szopránt a világ legelismertebb szoprán-csillagai között tartják számon. Szegeden Berdál Valériánál és Csóka Bélánál kezdte énektanulmányait. A Tömörkényes évek után 1971-ben lett a Zeneakadémia növendéke, ahol dr. Sipos Jenő és Mikó András voltak mesterei. 1972-ben megnyerte a Kodály-énekversenyt, a következő években a genfi, az ostendei, a pozsonyi és budapesti Erkel-énekverseny győztese lett.

1976-tól az Operaház magánénekese és a bécsi Staatsoper állandó vendégművésze. 1977-ben mutatkozott be, az Operaházban Durkó Zsolt Mózes c. művének ősbemutatóján az Anya szerepét alakította. Európa és Amerika számos nagyvárosában és operaházában vendégszerepelt. Alakításai kiemelkednek az átélés őszintesége, bensőségessége, muzikalitása és tökéletes hangi és technikai felkészültsége által. 1992-ben egyik legemlékezetesebb fellépése volt a José Carrerasszal tartott közös áriaest a budapesti Népstadionban.

A művésznő szívéhez az olasz operák állnak a legközelebb. Kezdeti sikereit főleg Verdi- és Puccini-szerepekben (Bohémélet, Manon Lescaut, A köpeny, Angelika nővér) érte el, de nem idegenkedik Mozarttól sem. Sőt, újabban Schuberttel, Schumannal is kacérkodik, méghozzá teljes sikerrel.

1985-ben Kossuth-díjjal, 1980-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1983-ban érdemes művész, 1990-ben kiváló művész címmel tüntették ki. 1996-tól az Operaház örökös tagja.

F.Sz. Pamina (Mozart: A varázsfuvola); Fiordiligi (Mozart: Cosě fan tutte); Giselda (Verdi: A lombardok); Erzsébet (Verdi: Don Carlos); Aida (Verdi); Desdemona (Verdi: Otello); Mimi (Puccini: Bohémélet); Liu (Puccini: Turandot); Angelica nővér (Puccini); Pillangókisasszony (Puccini).

Több mint ötven CD-je közül több is szerepel a londoni Gramophone magazin által a világ legjobb 100 operafelvételének ítélt listán. Placido Domingoval közösen készített TV-felvétele Puccini Bohéméletéről mindmáig az egyik legelismertebb Bohémélet-interpretáció. Tokody Ilona dalénekesként is kiváló és szimfonikus koncerteken is gyakran szerepel.

Így vall önmagáról:

"Híd vagyok a szerző és a közönség között, és ezt a dolgomat csak akkor tudom hibátlanul teljesíteni, ha egész életemet a zenének, az éneklésnek és a tanulásnak szentelem."

Mi a boldogság? - kérdezték tőle egyszer, amire a következőképp felelt:

"Amit mindenki kerget. Az a valami, amire a legjobban kell vigyázni. Nekem boldogság az, hogy egészségesen énekelhessek, hogy megtarthatom a barátaimat, hogy tudjak adni és kapni. De hogy egészen őszinte legyek, az a boldogság, hogy az ember énekel. Mostanában sokat írnak Maria Callas-ról, a csodálatos tüneményről, aki oly hamar eltűnt az énekesi pályáról, és sokan nem értik, miért volt ily rövidre szabva a karrierje. Pedig nagyon egyszerű a magyarázat: csak a boldog madár tud énekelni."

"A művészet, amire én feltettem az életemet, a zene, nem elválasztható az élettől, hiszen, mondjuk mi művészek, amikor a színpadra lépünk, akkor ez semmiben sem különbözik attól, mint amit a papok tesznek. Egy hivatás, egy ember-, erkölcsnevelő hivatás, felelősség."

"Az összefüggések rettenetesen fontosak, és az, hogy ezt a fajta bölcsességet megtanulja az ember. Nagyon sokszor, ha problémám van, akkor elkezdek gondolkodni, akkor egy kicsikét elmegyek, elszakadok a földtől, de megint vissza kell jönni, mert nem szabad elszakadni a földtől. Azt is mondhatnám, hogy ez az ars poeticám." (Készült a Magyar Színházművészeti Lexikon és a www.magyarok.sulinet.hu alapján)