Iskolánk egykori igazgatóhelyettese
Tápai Antal (Kistelek, 1902. ápr. 6. – Szeged, 1986. szept. 20.): szobrász. Szegeden tanult, majd a MÁV vasúti műhelyében lakatosinasként dolgozott. 1923-1926 között a faszobrászattal ismerkedett. 1926-ban Móra Ferenc és Petrovics Elek javaslata alapján a város ösztöndíjával került a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szentgyörgyi István volt a mestere. Harmadéves hallgatóként elnyerte a Ferenczy István-díjat (1929), majd ösztöndíjjal három hónapot töltött Rómában. 1949-ben megalapította a szegedi Képzőművész Kört.
Éveken át igazgatóhelyettese volt a szegedi Tömörkény Gimnáziumnak, ő hozta létre az intézmény művészeti tagozatát (1960). Szobraira – amelyeken Medgyessy Ferenc, Mészáros László és Boda Gábor hatása érezhető – a magyar karakter kifejezésére való törekvés, az anyagelvűség és a míves megmunkálás jellemző. Realista plasztikáinak fő témája a kétkezi emberek világa, a munka szépsége (pl. Hálódobó, Zsákolók). A régi magyar fémszobrászat hagyományaihoz kötődve élesztette újjá a szoborkovácsolás művészetét. Érmek és plakettek mellett számos portrét (pl. Ady, Dante, Kodály) és emlékművet is készített (pl. a kisújszállási emlékmű, 1940).
Köztéri szobrainak többsége Szegeden van, pl. Móra Ferenc-, Tömörkény István-emlékmű, Katona József, Erkel Ferenc (a Szegedi Nemzeti Színház homlokzata), Juhász Gyula, József Attila, Halasfiú, Tavasz, Evezős. Rendszeresen szerepelt országos és megyei tárlatokon, több alkalommal rendezett egyéni kiállítást Szegeden (Művelődési Központ, 1969; Sajtóház, 1973; Olajipari Dolgozók Klubja, 1977; Új-Szeged, Művelődési Központ, 1985). Rézdomborításai az USA-ban, Kanadában, Izraelben is vannak. 1985-ben SZOT- díjat kapott. Visszaemlékezéseit Életutam (Szeged, 1983) c. könyvében írta meg.